Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TOMKA PÉTER: Györ a régészeti ásatások tükrében a kezdetektől a középkorig

rabbi kelta temetőjének részletét tárta fel Uzsoki András. Ma már tudjuk, hogy csak egy kicsi részletét, hiszen a 83-as út és a leendő bevásárlóköz­pont leletmentései során ugyanennek a sokáig használt temetőnek még jó pár sírját mentettük meg. A temetőből az egyik nagyon gazdag, fegyverek­kel (lándzsával, karddal, pajzzsal) ellátott férfiú látható nálunk a múzeumban. Gyöngyökkel, karperecekkel, lábperecekkel szépen felcicomázott hölgyek nyugodtak a ménfőcsanaki temetőben — amíg fel nem szedtük őket. A bo­rostyángyöngyök a távolsági kereskedelem bizonyítékai. Megint csak arról van szó, hogy a térség jelentős ebben az időben is, de a város belterületén ez nem érzékelhető. Ami meglepetés, hiszen Győr római kori neve (Arrabona) kelta eredetű, még ha az Arrabo folyóról kapta is a nevét. A dombok lába meg a folyók találkozása, az átkelőhelyek a tele­püléstörténetben mindig fontos szerepet játszottak. Ennek ellenére a belvá­rosból kelta leletünk nincs. Az ember azt gondolná, hogy a kutatás hiá­nyossága a magyarázat — ezt a lehetőséget soha nem lehet teljesen kizárni. De olyan ásatások során, mint a Széchenyi-téri, vagy a Káptalan­dombon a vagongyári vendégház helyén illetve a Borsos-ház átépítésekor, sikerült a rétegsorokat a szűz talajig követnünk — és keltáknak nyoma sin­csen. Valószínű tehát, hogy nem a nem-odafigyelésről van szó: tényleg lakatlan a terület egészen a római korig. A jelentős változást a város építéstörténetében a római kor hozza. Azért merem így mondani, mert a római kori állapotok alkotják azt az örökséget, amit a 10. században a honfoglaló magyarok, még inkább az államalapításkori ispáni vár megszervezői vállalni tudtak. A római kor jelentősen megváltoztatta környék arculatát. A Káptalan-dombon létrejött a katonai tábor, amelynek első meg­szálló csapata, az ala Pannoniorum már az 1. század elején, Tiberius csá­szár uralkodása idején szerepel. Még az 1. században Claudius, majd a Flaviusok alatt szír íjászcsapat táborozik Arrabonában, jelenlétüket felira­tok igazolják. Az itureai lovasokat a 2. század elejétől az ezres létszámú ala I. Contariorum Milliaria váltja fel, lándzsások tehát, akik egészen a 4. szá­zadi nagy hadsereg-átszervezésig a megszálló csapatot jelentik Arrabona táborában. Az első tábort még föld-fa szerkezetű sánc védi, a legénységi szállások meg a parancsnoki épületek is fából épültek. A csapatváltás egy­ben jelentős építkezésekkel járt együtt: kőfallal veszik körül az erődöt, kő­ből épülnek a belső épületek is. A 4. század folyamán aztán a későrómai kori hadseregreform kö­vetkeztében megváltozik az egész határvidék helyzete. A táborokat megki­sebbítik, egyben rettentően megerősítik (azon még vitatkozhatunk, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom