Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)
BAMA JÓZSEF: Győr polgármesterei
bol hogyan csúszott át a 30-100 tagú választópolgárság (későbbi elnevezés szerint: külső tanács) hatáskörébe. Győrött ez a folyamat szintén végbement, de részletei még teljesen ismeretlenek és tisztázatlanok. A választóközönség hatáskörébe tartozott mindenekelőtt a városi főbb tisztségviselők (főbíró, polgármester, kapitány, stb.) megválasztása, s ezek csak a következő tisztújításig maradhattak meg hivatalukban, akkor vissza kellett adniuk megbízatásukat. A választóközönség a tisztújítások keretében saját maga egészítette ki sorait. A választás életfogytiglanra szólt, de elveszítette tagságát az a személy, akit tanácsnokká választottak meg. Olykor egy-egy választópolgári hely lemondás útján is megüresedett. 1829-ben Czech Györgyöt, aki már magatehetetlen aggastyán volt, azért beszélték rá a választópolgárságról történő lemondásra, hogy ezáltal János fia — a vérrokonsági akadálytól megszabadulva — tanácsnoki helyét megtarthassa. A tisztújításokat Győrött még a XVIII. század fordulóján is évenként tartották, s az 1743. évi kiváltságlevél is az évenkénti Szent György napi bíró- és tanácsos választási jogot erősíti meg. A XIX. század első felében elvben a kétévenkénti restaurációra tértek át, de a gyakorlatban még azt sem tudták megtartani, 1821-ben a választóközönség felkéri a tanácsot, hogy a restauráció engedélyezését — két esztendő már majdnem eltelvén — felsőbb helyen sürgesse meg. A polgári forradalom előtti tisztújítások már 5 évenként (1836,1841 és 1846) követték egymást. A tisztújítások — miután megtartásukra felsőbb helyről az engedély megérkezett — hagyományos külsőségek között zajlottak le. Az elnöklésre kiküldött királyi biztost a város mindig ünnepélyes pompával fogadta, amit a székesegyházi Veni Sancte és mise követett. A megválasztott személy tüstént letette az előírt esküt, hacsak előbb rokonsági akadály alóli felmentést nem kellett kérnie. A főbíró a választás előtt ünnepélyesen visszaadta hivatalának jelvényeit, a buzogányt, a város pecsétjét és a levéltár kulcsát. A tisztújítás első napján a főbb tisztségviselőket és az új „hatvanszemélyeket" választották meg, a második napon a kisebb hivatali állásokat töltötték be. A tisztújítás a székesegyházban tartott hálaadással fejeződött be, amelyre a királyi biztos a választóközönség, a tanács és a polgárság díszkíséretében vonult át. Feltűnő, hogy a főbb tisztségviselőket és a tanácsnokokat olykor nagy szavazattöbbséggel választották meg, ami annak lehetett a következménye, hogy a választópolgárok e helyek betöltésének személyi kérdéseit maguk között már jó előre megbeszélték. Mint már említettük, a választóközönség a megüresedett választópolgári helyeket is önmaga töltötte be a
