Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TOMKA PÉTER: Györ a régészeti ásatások tükrében a kezdetektől a középkorig

Tomka Péter Győr a régészeti ásatások tükrében a kezdetektől a középkorig Egy óra arra, hogy Győr város ós környéke régészetének korszakairól beszéljünk/ természetesen nagyon kevés. Elöljáróban hozzáteszem, hogy a népvándorlás korának kutatójaként az 5. századtól a 10-11. századig vagyok illetékes — megkísérlek azért a többi korszakkal is foglalkozni. A győri régészeti kutatások nagy múltra tekintenek vissza. Már a humanisták leírtak C.yőrbó'l származó római kori sírköveket. A 18. század második fele — végre a módszeres kutatás megindulásának korszaka. Az első említendő név Róka János (Jan us Arrabonensis) neve. A győri származású váci kanonok 1782-ben adta ki latin nyelvű munkáját az általa akkor ismert győri (elsősorban római kori) régiségekről. Czech János nevét már mindenki ismeri. A 19. század harmincas éveitől kezdve rendszeresen gyűjtött a városban, gyűjtéseit le is írta. Talán nem mondok újdonságot, ha a Fácánkertet említem, ahol a római kori sírköveket helyezte el. Aztán természetesen Rómer Flóris következik. 1859-ben ő hozta létre itt az első múzeumot, a vidéki múzeumok közül az egyik legelsőt. A múzeumnak otthont a bencés rendház adott — ez a hagyomány nagyon sokáig megmaradt. A győri bencések rendházában, illetve a gimnáziumban volt az a hely, ahová nemcsak a győri, hanem a Győr környéki leleteket is összegyűjtötték, ehhez a megye és a város is támogatást nyújtott. Méry Etel a múlt század végén működött, az ő nevéhez fűződik a homokgödri római kori emlékek megmentése, valamint a Kálvária környéki római sírok leleteinek begyűjtése. Aztán Börzsönyi Arnold következett, aki a téglavető-dűlői avar kori temető feltárásával tette nevét híressé. A korábbi gyűjtések elsősorban szórványok, építkezéskor vagy egyéb munkák során előbukkanó tárgyak összegyűjtésére szorítkoztak, Börzsönyi azonban már rendszeresen, módszeresen ásatott. A győri avar temető sokáig a legnagyobbnak számított az országban a maga nyolcszázegynéhány sírjával, félre is magyarázták annak rendje és módja szerint — egészen a hetvenes évekig többen úgy értékelték, hogy ekkora nagy temető csak egy nagyon nagy központ mellett jöhetett létre. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van: 150 év alatt majdnem minden közönséges későavar falu létrehozott ekkora temetőt — ez azonban mit sem von le az ásató és publikáló érdemeiből. Lovas Elemér a húszasharmincas években volt a régiségtár vezetője, számos leletmentés megszervezője és tudományos közlemény szerzője. Lovas Elemér igazi muzeoló-