Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)
GECSÉNYI LAJOS: Vázlat Győr XV1-XV1I. századi történetéről
séget is szerzett. Eddig csak a német városokat és Bécset említettem a hússzükségletükkel, de ezen városok sorába tartoztak az észak-itáliai városok, elsősorban Velence is. Miután Szigetvár elesett, és a Dél-Dunántúlon többet nem lehetett marhát hajtani Velencébe, a velencei marhakereskedők Győrbe tették át a székhelyüket, ők is itt vásárolták fel az állatokat, és innen hajtották a mórichida-árpási Rába-átkelőn át délnyugat felé. Ezek az olasz kereskedők — ugyanúgy, mint a németek — egyfelől marhát hajtattak, másfelől iparcikkeket, különböző luxuscikkeket szállítottak a győri piacokra. Itt megbízottakat (factorokat) telepítettek, akik helyismerettel rendelkeztek, akik megszerezték a győri polgárjogot, hogy élhessenek a polgárjogból származó előnyökkel, például a vámmentességgel, és maguk is szerves részeivé lettek a győri társadalomnak. Gyakorta emlegetjük azt, hogy olaszok voltak Győrben. Kétségtelen nem voltak sokan, de az a néhány család, amelyik gyökeret vert, valóban érezhetően jelen volt a város polgári társadalmában. Az egyik legjelentősebb közülük a Beccaria család, melynek legidősebb tagja „Virgil uram" , ahogy a korban nevezték, győri városbíró is lett. O volt a tulajdonosa annak a háznak, amely a későbbi „Apátúr ház", a mai múzeum épület helyén állt, tehát a város egyik legjelentősebb épületének birtokosa lett. Éppen ő az, akin keresztül az olasz és nyugati kapcsolatok nagyon szépen kidomborodnak, illetve Győr illeszkedése a közép-európai gazdasághoz nagyon világossá válik. Ennek a családnak, amelyik egy lombardiai kisvárosból származott — különböző tagjai ott voltak Nürnbergben, Augsburgban — és a legjelentősebb olasz kereskedő családok közé tartoztak. Győrben Beccaria Virgil a magyar nemességig és a városbíróságig jutott, és 20.000 forintos kölcsöne, melyet az Alsó-ausztriai Kamarának adott, ritkaságnak számított a kor magyar kereskedői között. A maga helyén tehát mindegyik a lehetőségek maximumát érte el. Egy másik olasz család az Angarano ugyancsak győri polgárjogot nyert. Házuk a mai Esterházy-palota néven ismert épület helyén, a Jedlik Ányos — Király utca sarkán állt. Angarano Lajos hasonlóképpen nemesi armálist kapott s gyermekei különböző vármegyei, kamarai hivatalokat töltöttek be. A polgárság előretörésére a XVI-XVII. század fordulóján két példát szeretnék említeni. A gazdag győri marhakereskedők közül, akiket az előbb már említettem, hogy nemességet szereztek, két család különösen ismertté vált:
