Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

GECSÉNYI LAJOS: Vázlat Győr XV1-XV1I. századi történetéről

Gecsényi Lajos Vázlat Gyoir XVI-XVII. századi történetéről Győr város történetében a XVT-XVTT. század, mégpedig a mohácsi csatát követő évektől a török kiűzéséig terjedő időszak, fontos eseményekkel teli, meghatározó korszak volt. Győr a mohácsi ütközet küszöbén, a magyar középkor végén, az 1520-as évtizedben átlagosan ismert városa volt az országnak, püspöki székhely, közigazgatási centrum, számottevő kereske­delemmel rendelkező gazdasági központ. Olyan mezőváros, mondhat­nánk középváros, amelyet a következő évtizedek a királyi Magyarország, tehát a török megszállás alá nem került magyar területek egyik fontos he­lyévé emeltek. E folyamat néhány jellemző állomását kívánom az elmúlt évek új kutatási eredményei alapján meghatározni. A mohácsi ütközet híre néhány nappal, tehát nagyon röviddel a csatát követően jutott el Győrbe. Az ütközet után meghalt II. Lajos király egyik kamarása, bizalmi embere hozta a hírt. Egyúttal azzal a kéréssel fordult a győri káptalan egybegyűlt tagjaihoz, pontosabban annak egyik vezető tagjához, Sárffy Ferenc kano­nokhoz, hogy szolgáival induljon Mohácsra a király tetemének koporsóba helyezésére és elszállítására. Sajátos módon ez a történelem egészét tekint­ve egy apró és jelentéktelen dolog egyfajta közvetlen kapcsolatot hozott létre a város és a tragikus kimenetelű mohácsi ütközet között. Erősítvén azt a másik tényt, hogy az egyházme-gye püspöke, Paksi Balázs, ugyan­csak a mohácsi csatamezőn lelte halálát, kíséretében több megyebeli ne­messel. 1526 kora őszén azután megjelentek a városban, illetve az akkori várban (ezalatt a mai Káptalandomb, az ún. belső vár értendő) Ferdinánd oszt­rák főherceg, röviddel később I. Ferdinánd néven magyar király, katonái, akik megszállták a várat és a várost, és ha nem is nagyobb helyőrséget, de egy kis létszámú csapatot hagytak hátra. Ezzel a város sorsa a következő évtizedekre, évszázadra eldőlt. Ez azt jelentette, hogy a fontos rábai átke­lőhely, a Buda-Bécs közötti országút egyik meghatározó helye Ferdinánd király, tehát a Habsburgok kezére került. Az 1530-as években a királyi helyőrség (több éven át Bakits Pál a királyi könnyiílovasság kapitányának parancsnoksága alatt) egyre gyarapodott, mind több zsoldos katonát helyez­tek el a várban. Az 1540-es évek elején megkezdődött a vár alatti város­rész, a váralja megerődítése, földsáncokat ástak, palánkkerítést emeltek a lakott terület köré. Ezek a munkálatok az 1550-es években egyre erőtelje­sebbé váltak. Mit jelentett ez a város és közvetlen környéke szempontjá­ból? Azt jelentette, hogy a palánk, amelyet itt fölállítottak, és azok a sán­cok, amelyeket ekkor még földből építettek, határvonalat húztak a belvá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom