Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

CSÓKA GÁSPÁR: A szerzetesrendek szerepe Győr tudományos, oktatási és kulturális életében

Csóka Gáspár A szerzetesrendek szerepe Győr tudományos, oktatási és kulturális életében A szerzetesrendek elhelyezkedésével kapcsolatban szokták emlegetni a következő hexametert: Bernardus valles, Benedictas monies amabat, Oppida Francisais, célèbres Ignatius urbes, azaz: Bernát, a ciszterciek megalapítója a völgyeket, Benedek a hegyeket szerette, a városokat, mezővárosokat Franciscus, tehát elsősorban a kolduló szerzetesrendek, a nagyvárosokhoz pedig a Szent Ignác és a jezsuiták fűződnek. Győr példáján mindenképpen ezt látjuk igazolva. Az első kolduló rend megjelenésekor a szerzetességnek az intézménye Magyarországon is már két évszázadnál hosszabb múltra tekinthetett vissza. A bencések, ciszterciek, premontreiek — az egyszerűség kedvéért, egy kicsit leegyszerűsítve mondjuk monasztikus rendeknek őket — elterjedése elsősorban a királyok és magánszemélyek alapításának köszönhető. Új vonásként legfeljebb azt jelölhetjük meg, hogy a két utóbbi több volt bencés monostort is átvett. De a három monasztikus rend sok azonos vonással rendelkezett. Az első: a monostorok általában királyi alapításúak voltak, őket követték a nemzetségi monostorok, amelyek nem lényegüket tekintve, hanem inkább csak tekintélyben, nagyságban, lakóik számában különböztek a királyi monostoroktól. Túlnyomó többségük tehát a királyi család vagy az alapító nemzetség temetkező helyének a szerepét töltötte be (de nem kizárólagosan, mert például Pannonhalma nem volt királyi temetkező" hely) sokszor az egész középkoron át. A feladatuk a reguláris életformának a vállalása volt, hogy imádkozzanak az alapító szándékára, és a monostor zártságában, a világtól való elvonultságban tegyenek tanúságot arról, hogy magukat véglegesen és kizárólagosan Krisztus követésére szentelték egy nekik rendelt, különleges szerzetesi életformában. S közben a világ jelentős mértékben átalakult, az emberek a személyesebb törődést igényelték volna. Dél-Franciaországban, a Rajna völgyében, Eszak-Itáliában az eretnekségek kedvező talajra találtak. Velük szemben az egyházi és a világi hatalom szinte teljesen tehetetlennek bizonyult. A lelki átalakulás most is a szerzetesség keretein belül indult meg, hatásában azonban az egész egyházat érintette. A monasztikus rendek világtól való visszahúzódása nem tudott felelni a kor igényeire a XII. század végén, a XIII. század elején. Az újonnan alakuló rendek, a domonkosok, a ferencesek a városi tömegek felé fordultak. Ép-