Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)
WINKLER GÁBOR: Győr építészete
magukat a győriek. Győr számára ekkor — hasonlóan más európai városokhoz — soha vissz nem térő lehetőség kínálkozott: megadatott az esélye a Belvárosok és az elővárosok szerves összeépítésének. A szabaddá vált terület hasznosításával olyan területsáv vált beépíthetővé, melynek úthálózatát alkalmassá lehetett volna tenni az egyes városrészek jól működő közlekedési kapcsolatának biztosítására. A terület ezen túl jelentős középületek elhelyezésére és parkok, sétányok létesítésére is lehetőséget nyújtott volna. A győriek rövid ideig fontolgatták is a győri „Práter" megvalósításának lehetőségét végül azonban győzött a szűkkeblű kisvárosiasság: a falak szorításából éppen csak szabadult Belváros utcáit egyszerűen meghosszabbították és egységes, sakktábla rendszerű telekosztással megnövelték a Belváros területét. így épült ki Ferenc- és Ferdinándváros a 19. század legelején — a korábbi városszerkezet szabályszerű „kivetítésével" — szabályos, egyenes utcákkal és nagyjában-egészében egyforma nagyságú és formájú lakótömbökkel. Vitathatatlan viszont, hogy ez a fajta városfejlesztés egységes és hangsúlyosan városias beépítést hozott létre, anélkül, hogy csorbult volna a korábbi városmag egysége. Egyelőre nem változott a Belváros sűrűn beépített házsorai között haladó kelet-nyugati irányú „bécsi út" nyomvonala: az egyre égetőbbé váló új kelet-nyugati várostengely létesítése jó félévszázadnyira elodázódott. Ami a város építészeti arculatát illeti, azt legkorábban az utcára merőlegesen épített, fésűs elrendezésű, oromfalas házak és az utcára néző udvarokat határoló kerítések és kapuk sora határozta meg; legalábbis Győr legkorábbi ábrázolásai egytől-egyig ilyesfajta városképet mutatnak. A házak zártsorúsága és az utcával párhuzamos beépítése csupán az 1600-as években terjedt el, de azóta sem vált kizárólagossá: a döntő módon zártsorú, egyenesvonalú beépítésben ezért hatnak olyan üdítően az itt-ott feltűnő, utcára merőleges oromzatú házak és az oromfalas homlokzatok által közrefogott, utcára nyíló, apró udvarok. De milyenek is lehettek egyáltalában a középkor győri polgárházai? Röviden szólva: nem tudjuk. Az elmúlt évtizedek leggondosabb, részletekre kiterjedő falkutatásai sem tudtak a Belvárosban egyetlen gótikára utaló részletet, egyetlen ülőfülkét, gótikus ablakkeretet vagy falfestés nyomát napvilágra hozni. De ugyanígy hiányoznak az írásos adatok is. Egyedül a Káptalandomb kivétel, hiszen itt a székesegyház és a püspökvár falainak átkutatása számtalan gótikus részletet hozott felszínre. Utóbbiak meggyőzően bizonyítják, hogy a legősibb városközpontban folyó építkezések koruk magas honi színvonalát képviselték; de megkockáztatom, hogy európai mércével mérve is az élvonalba tartoztak.
