Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)
GÖCSEI IMRE: Győr földrajza
neogén képződményeket a helvéti üledékek képviselik. Ezek után tengeri tortonai, majd szarmata rétegek következnek. A legidősebb neogén rétegek általában vékonyak és csak helyenként találhatók meg. A szarmata végén rövid időre ismét szárazulattá vált a medence, erre utal a szarmata rétegek denudált felszíne, melyre az alsó pannóniai rétegek diszkordánsan települtek (SZÁDECZKY-KARDOSS E. (1938); SÜMEGHY J. (1939); KRETZOI M. (1969); KŐRÖSSY I. 1971; PÉCSI M. (1975.). A medencealjzat magasabb részein az alsó pannon rétegsor alsó része is hiányzik. Az egész alsó pannóniai rétegsor legvastagabb kifejlődésében is csak 600-700 m vastag. A magasabb medencealjzati részeken azonban lényegesen vékonyabb, mindössze 200-300 m. A kisalföldi medence gyors süllyedése az alsó és felső pannóniai emelet határán megállt, amit bizonyít az a tény, hogy az alsó pannóniai tengeri-tavi üledékekre diszkordánsan főként tavi-folyóvízi rétegek települtek. Legvastagabbak a felső pannóniai üledékek. Túlnyomó részük homokos kifejlődésű. Legnagyobb vastagságuk 1700-1800 m, de a mélyebb süllyedékekben több is lehet. Ezt a megállapítást támasztják alá az 1962-1966 között végzett mélyfúrások Győrött, Mosonmagyaróváron és Lipóton. Győrben a Bercsényi ligetben végzett mélyfúrás 1731,5 m vastagságban fúrta át a felső pannóniai rétegeket. (A fúrás mélysége 2004 m.) Sajnos ez a melegvizet feltáró fúrás nem érte el a kristályos alaphegységet, így területünk mélyszerkezetéről pontos képet még nem lehet kapni. A felső pannon végén a kisalföldi medence gyors süllyedése megállt, a beltenger visszahúzódott. A medencét ezután a folyók lerakódása töltögette tovább. SZÁDECZKY-KARDOSS E. (1938) és SÜMEGHY J. (1939 f 1952) szerint már a felső pannóniai emeletben megkezdődtek az első folyóvízi lerakódások a beltórendszer sekélyesedő édesvizében. A sekély tó vize a beleömlő folyóvizekkel együtt SZÁDECZKY-KARDOSS E. mérései szerint dél felé áramlott, a Kisalföldön és Nyugat-Magyarországon keresztül a mai Dráva völgye felé folyt le. SÜMEGHY J. szerint a tavi-folyóvízi homok a felső pannóniai rétegekre diszkordánsan rakódott le, és a pleisztocént megelőző nagy eróziós periódusig folytatódott. A feltöltődés során a Kisalföld nagy része és a Dunántúli-dombság nyugati fele vastagon feltöltődött SZÁDECZKY-KARDOSS E. elnevezése szerint dáciai, SÜMEGHY J. szerint felső pliocén asti keresztrétegezett homokkal. E rétegek lerakódása nem csupán az Os-Duna, hanem mellékfolyóinak akkumulációja is volt az egyre jobban zsugorodó sekély tómedencében. A legtöbb hordalékot valószínűleg az Ős-Duna szállította. Hordalékkúpját annyira előretolta, hogy a Dunántúli-középhegység északi előterében a középhegységet kiemelő kéregmozgások hatására a Kisalföld-peremi bazaltvulkánossággal egy időben és a Keszthely-gleichenbergi- vízválasztó kiemelkedése következtében lefo-
