Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TIMAFFY LÁSZLÓ: Szemelvények Győr néprajzából

fáradva, mikor odaértünk Bécs alá. Nagy nép volt ott, sokaság. Egyszeresük halljuk ám, hogy durrognak a puskák, még ágyúval is közibük lőttek a népnek. Akkor azt mondta az öregapám, mert ő volt a vezetőjük: - Tyűh a nemjóját emberek, meny­nyünk innen, mert itt máma még emberhalál leszi Hát erre visszafordultak és szerencsésen haza is gyüttek. Amikor aztán Győr fölül volt az abdai csata, meg Kisbajcsnál volt egy kis csetepaté, már puskát is kaptak a kisbajcsiak. Amikor a németek már erősen szorongatták a honvédeket, kitörtek a kisbajcsiak a faluból és segítettek elkergetni a németeket. „Sokan meghaltak" — mondta az Oross bácsi —, ott temették el őket a réten a legelőn. Sokáig megvolt még a sírjuk, ott dombo­rodott, de aztán ellapultak a fakadóvíztől." Búcsúzásul a kifli keletkezésének mondáját egy burgenlandi pék­mestertől hallottam: "Bécset is el akarták foglalni a törökök. Bécs ostroma sokáig tartott, telje­sen körül volt zárva a város. Nem ment se ki, se be senki. Az élelem is elfogyott. Inkább koplaltak a bécsiek, de nem akarták megadni magukat. Szerencséjük volt a bécsieknek, mert egyszercsak megérkeztek a lengyel király felmentő csapatai, akik fölszabadították Bécset. Nagy volt a lélegzetvétel. A fölszabadulás örömében a bécsi pékek céhe elhatározta, hogy ennek az emlékére új süteményt sütnek. Megformál­ták tésztából a török félholdat, kisütötték, és ebből lett a kifli. Mára elterjedt az egész világon, mindenki szereti. Tudjuk meg azt, hogy a törökök nemzeti jelvénye, a félhold, azt őrzi, és Bécs török ostromának emlékét őrzi ez a sütemény. " Azzal szeretnék búcsúzni, hogy a hagyományaink, népi kultúránk olyan szellemi érték, amit örökségként hagytak ránk évszázadok magyar­jai. Nem szabad, hogy a mi kezünkön vesszen el. Nehéz élet volt régen — tudjuk —, de szebbé tudta tenni egy dal, monda, vagy szokás: higgyétek el nekem, itt a panelházakban az életet szebbé tudja tenni, akármilyen sze­gény az a lakás, ha tisztaság van, s egy szép népi kézimunka vagy faragás van az asztalon vagy falon. Ha elfáradunk vagy bánatosak vagyunk, egy­egy szép népdal, ha eldúdolgatjuk, megkönnyíti a lelkünket. Ha olvasunk vagy hallunk egy szép mesét vagy mondát a népköltészetünkből, valóban segít az életünket szebbé tenni. Én azzal szeretném ezt az örökséget a ti lelketekre bízni, hogy ne hagyjátok el, nyissátok meg a szíveteket a magyar műveltség előtt, és tegye a ti életeteket is szebbé, gazdagabbá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom