Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TIMAFFY LÁSZLÓ: Szemelvények Győr néprajzából

hogy a körösztapa kigyüjjön érte. A vendéglőkben általában a céhes legényeknek megvolt a külön asztaluk és a legénycéh címere lógott az asztal fölött. Dunaremetén a szigetközi legénycéh múlt századból való, nagyon szép, kovácsoltvas címerét is érdemes megnézni, az italbolt legényasztala fölött ott lóg a mai napig is. A legények odaültek az asztal köré, és az első legény — mert minden évben választottak első legényt maguk között — mondta a körösztapának, hogy kísérje már be a bekörösztülni való suttyót. A körösztapa kiment a kocsmakapuba és behívta a kis legényt, aki bejött, szépen meghajtotta magát a legények előtt és azt mondta: „Megkövetem, a legénycéhet, hogy fogadjanak be, körösztüljenek be engem is a legény céh tagjai közé". Erre az első legény: „Bekörösztülünk, mert tudjuk, hogy már letetted a legényvizsgát, tudsz velünk dolgozni, most már magunk közé fogadunk". A körösztapa aztán kioktatta körösztfiát a legényregulákrul. Mert minden céhnek megvoltak a szigorú szabályai, regulái. A mestereknek éppúgy, mint a legényeknek. A legényregulák között találjuk meg azokat a megfogadni való szép szabályokat, amikre kioktatta a körösztapa a bekörösztülés előtt a kis legényt. Az első, legfontosabb regula a legényböcsületre vonatkozott: „Ne tégy fiam soha olyat, ami nem böcsületes. " Az is regula, hogy „böcsüld meg az idősebbeket, akkor majd téged is megbecsülnek a fiatalabbak". Az is regula, hogy „ne lesd a potyát". Add vissza mindenkinek böcsülettel, ha jót kaptál valakitől. Amikor a kislegény mindenre rámondta, hogy megfogadom körösztapám, akkor azt mondta az első legény: „Na most bakútassa le a legény körösztfiát". Akkor a körösztapa ölibe vette a legényke fejit, fölkeltek a legények az asztaltól és mindegyik a fenekire vert. „Ezek legyenek az utolsó ütések, amiket gyerekfejjel eltűrsz magadon." Nagyon szép szertartás volt. Tudjuk, hogy aki három évig inaskodott akármilyen szakmában, céhben, ha emberséges volt a mestere, ott jó dolga volt, de ha kicsit goromba társaságba került, még a legények is ütötték, verték, pofozták, nem szólhatott a kis legényke semmit. De hogy legénnyé lett, nem vagy köteles eltűrni, hogy bántsák. Élhetett a regulával: „Ne kezdj verekedésbe, de ha bántanak, ne hagyd magad." Ezután azt mondta az első legény: „Most már körösztüljük be a legénypajtásunkat." A körösztapa fogott egy kupa bort és a kis legény fejére töltötte: "Mától kezdve most már jó dolgos legény légy. " Ahogyan a legénnyé válás alapja a jól végzett munka volt, úgy ebben a szertartásban is jó dolgos legénységet kívánva köszöntötte a legény körösztapa a fiát. Persze megéljenezték, megtapsolták, koccintottak vele, és egy jót mulattak. Na és el is áztatták a bekörösztülni való legénykét. A legtöbb helyen, furcsa módon vége lett ennek a szertartásnak. A körösztapa kiment, hozott egy talicskát. Az elázott legényt rátették a talics-