Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

HOMVÁRI JÁNOS: Győr története a két világháború között

pénzügyminiszternek küldött kimutatásból kiderül, hogy Győr a hitel döntő részét városfejlesztésre {kórházbővítésre, polgári fiúiskola építésére, kislakások építésére, hídépítésre, stb.) fordította. A kölcsönből jelentős összegek jutottak a városi közművek (víz-csatorna- és gázmű) fejlesztésére is. A kölcsönből megvalósított beruházások közül az új, állandó Mosoni-Duna-híd volt a legjelentősebb. A mai Kossuth-híd helyén 1907 óta egy ideiglenes fahíd állt, amit akkor építettek, amikor Kiskút után Révfaluban elkészült Győr második vízkivételi műve. A Mosoni-Dunán átvezető, Révfalut a Belvárossal összekötő ideiglenes fahídnak az volt a elsődleges funkciója, hogy tartsa és átvezesse a folyón a révfalui vízműtől kiinduló főnyomócsövet a város többi kerületébe. A fahídnak, amelyet eredetileg tíz évi időtartamra építettek, a 20-as évek elején már nagyon rossz volt az állapota. Félő volt, hogy a város ivóvíz nélkül marad, ugyanis a fogyasztás 3/4-ét akkor már a révfalui vízmű szolgáltatta. Az új vashidat (Kossuth híd) 1928-ban adták át a forgalomnak. Ebből a pénzből bővítették a városi villamosmű kapacitását is, mivel az már teljesítőképességének a határán állt és a fajlagos szénfelhasználása is nagyon kedvezőtlenül alakult. 1927-ben a teljesen elavult városi villamosművet végleg leállították. A város 10 éves szerződést kötött az időközben Győri Ipartelepek Rt-re keresztelt egykori Agyúgyárral, amelynek korszerű villamosmúve sokkal gazdaságosabban állította elő a villamos energiát. (Ez az erőmű a város ellátásán túl jelentős szerepet játszott a környék villamosításában és ellátásában is). A tízéves szerződés lejárta után új szerződést kötöttek a felek, amelyben a város az addig tulajdonában lévő magasfeszültségű távvezetékeket is eladta a GYIRT-nek. Bővíteni kellett a víz,művet, mert csúcsidőben a meglévő kutak kapacitása már nem elégítette ki a lakók igényeit. Ezért két új kutat fúrtak a Duna hullámterében és növelték a vezetékhálózatot is. A Speyer-kölcsönből a Győrhöz 1905-ben csatlakozó Révfalu csatornázására 230 ezer pengőt fordítottak. A városban a lakáshiány már az I. világháború előtt is égető volt, ami a háború után a menekülthullám miatt szinte kezelhetetlenné vált. (Volt katonai barakkok, a Duna-parti magtárak, az újvárosi kaszárnya átalakításával összesen több mint 400 szükséglakást létesítettek az arra leginkább rászorulóknak.) Ezen kívül a húszas évek közepén a kölcsön kisebb részéből 80 db bérlakást épített a város. Természetesen a város életének konszolidálásában nagy szerepe volt a 20-as évek közepén kibontakozó országos {sőt európai) konjukturának is.