„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Farkas Gábor: A schönbrunni kiáltvány székesfehérvári fogadtatása, 1809 (1811)
FARKAS GÁBOR A SCHÖNBRUNNI KIÁLTVÁNY SZÉKESFEHÉRVÁRI FOGADTATÁSA, 1809 (1811) A proklamáció Napóleon győztes csaták után 1809. május 13-án bevonult Bécsbe, a főhadiszállást Schönbrunnban rendezte be. Ferenc császár a Dunántúlra menekült családjával és Tatán, az Esterházy kastélyban „rejtőzött el". Napóleon május 15-én „diverziós célból" proklamációt bocsátott ki, amelynek fő mondanivalója: a magyarság szakadjon el Ausztriától; elérkezett az alkalom, hogy az ország kivívja függetlenségét. A proklamáció nem pillanat szüleménye. Előzményei: a francia titkos politikai ügynökök (ágensek), spionok agitációs utakon jártak-keltek az országban; megfordultak a jobbágyok lakta falvakban, az uradalmi puszták zsellérei körében, a mező- és polgárvárosokban, beszéltek kézművesekkel, a királyi városokban kereskedő- és kézműves céhek legényeivel, a hatalom közelébe nem kerülő szegény néprétegekkel. Az ágensek politikai hangulatjelentéseiket Bécsbe, az 1802 óta működő francia megbízottakhoz küldték, amelyekben a magyarországi népek elégedetlenségéről, a várható rezsimváltás lehetőségeiről tájékoztattak. 1805. augusztus 7-én Lacuée francia ezredes jelentette; meggyőződése, ha egy francia hadtest benyomul magyar területre, és annak tábornoka az ország függetlenségét meghirdeti, a magyarok tömegei állnak zászlói alá. Jelent az ezredes a Martinovics összeesküvés felszámolásáról, a vérmezői kivégzésekről, akiknek emlékét a nemzet őrzi, és hibáztatják a mozgalom vezéreit, mert kiléptek az illegalitásból, és nyíltan hirdették köztársasági ideáikat, s ezzel kitették magukat a kormányzati hatalom önkényének.1 Napóleon Ausztria meggyengítésének reményében a magyar kártyát kijátszotta. A bécsi kormánykörökben riadalmat keltett a proklamáció. Tudatában voltak, hogy a magyar nép többsége a függetlenségi törekvéseket támogatja. Már 1791-ben a diplomáciai tapasztalatokkal rendelkező Kaunitz figyelmezteti a kormányköröket, hogy a magyar királyság, az erdélyi fejedelemség, Illíria (Horvátország) leválása Bécstől, a Habsburg birodalmat végelgyengülésbe sodorná. A proklamáció a függetlenségi törekvések támogatásának ígérete mellett előtérbe helyezte az éppen aktuális nemzeti kérdéseket: kitért a magyarság vér- veszteségeire, amelyet Ausztria harcterein szenvedtek el fiai az örökös tartományok védelmében; a magyarság számára idegen Habsburg-ház gyarmatként kezelte évszázadokon át ezt az értékes országot. Javasolja, a rendek gyűljenek össze Rákos mezején, tartsanak nemzetgyűlést, válasszanak saját népükből királyt, a magyar katonaságot rendeljék az ország érdekeinek védelmére, hozzanak határozatokat, és azt vele közöljék. Napóleon a politikai elit (nemesség) 1 1 Mo. tört., 1980. 451-453. 45
