„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Lukácsi Zoltán: Napóleon a magyar katolikus prédikációkban
Franciák Magyarországon, 1809 csak keveset láttatok, mert más napra kelvén, szintén azon idő tájban láttátok egymással szemközt a' két tábort, kivehettétek a' kis Megyeri életháznál ama Stájer bajnokokat, kik Országunkért, Királyunkért együl egyig oda adták, a' minél többet nem adhattak, de drágán adták oda, az életet; láthattátok Szabadhegy meggyulladt falvának iszonyatos lángjait, és az ellenséges Sereget Gönyő, Szent-Ivány, és Sz. Márton felé és mindég közelebb vonúlni e' Városhoz, mig nem azt egészen békeríttené. Most már egy borzasztó előérzés hirdette néktek, hogy a' mit eddig csak láttatok önnön magatok nem sokára tapasztalni kéntele- níttettek, midőn a' 14-ik Júniusra következett tiszta, csillagos égnek világosságát kettőztetve lenni szemléltétek azon tábori tűztől, mellyet az ellenség Szabadhegytől fogva egész a' szemhatárt rekesztő magosabb hegyekig gyújtott. Tapasz- taltátok-is, mert másnap regveli nyoltzadfél órakor elkezdette e' Nemes Város fölött szomorú nótáját játszani az ellenségnek amaz ágyú sáncza, melly a' Majorokon túl felállittatván a' Várost lövöldözte, a' lakosokat a' bástya boltokba, föld alatt való pintzékbe, saját falaik között a' legsetétebb, legalkalmatlanabb röjtökökbe becsesebb, és ingathatóbb vagyonikkal egygyütt bújdosni kénszerítette; a' repülő golyók búggásában, durrogó szélt pattanásában, az elrepedt gránátok szörnyíttő sziszergésében a' halál félelmével rettentette, és velők mind a' szükséges eledelt, mind az édes álmát felejtette. Még inkább tapasztaltátok szomorú elő érzésteket valósodra, midőn a pénznél drágább Duna vizének, az élelemre valóknak, nevezetesen a' marha húsnak fogyatkozását érzettétek, és sokan a' vár őrző vitézek szokatlan eledelére a' ló hússal való táplálatra szorultatok. Ezek még tűrhetők voltak azokhoz mérve, mellyek e' Nemes Városra, és érdemes lakosira Junius Havának 20-ik napján következtek. Mert regveli nyolcz óra után a' már ágyúkkal, porral, és egyébb ártalmas szerekkel gazdagon felkészült ellenség megszámlálhatatlan lövésekkel, gránátokkal, bombákkal tüzelt, és először ugyan négy házat, azután többeket-is meggyújtott, porrá égetett, más sokakat megszaggatott, meglyuggatott, több embereket, és barmokat vegy megöltt, vagy megsértett."40 A szerző ugyanakkor minden csapásban ott látja Isten gondviselő szeretetét is, néha egészen meglepő módon: „Ki örzötte a' mi hasonléthatatlan Ügyességű pattantyusink lövésétől olly szemlátomást az Olasz Országi Vice Királyt, Napoleon Császár mostoha Öcscsét, az egész Frantzia tábornak szerelmét, hogy Városunk előtt meg ne halna, és haláláért ugyan ez a' Nemes Város vérfördővel — és ki tudja — talán végső pusztulással-is ne adózna? Nem e' az Isten?".41 Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a korabeli prédikációk elevenen hordozzák a francia forradalom és Napóleon emlékét. Ez is bizonyítja, hogy hiba lenne az irodalomtörténet perifériájára száműzni a 18-19. század fordulójának prédikációirodalmát, mert sokat segíthetnek a korszak megismerésében. Az 40 PONGRÁCZ, é. n. 8-10. 41 PONGRÁCZ, é. n. 15. 84
