„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Hahner Péter: Európa 1809-ben
Franciák Magyarországon, 1809 haragos levelet írt az alkirálynak, azt tanácsolva neki, hogy kérjen segítséget Murat-tól, Nápoly királyától. Napóleon sógora, Joachim Murat viszont rendkívül kínosnak érezte, hogy alattvalói előtt a király, Napóleon előtt az alkirály szerepét kell eljátszania. A császár rendszeresen megalázta őt leveleiben, leteremtette azért, mert tiszteletben részesítette Szent Januáriuszt, Nápoly védőszentjét, mert kegyelmet adott a politikai száműzötteknek, s mert megünnepeltette Capri szigetének elfoglalását. Murat ebből a háborúból kimaradt, s amikor Napóleon felszólította, hogy nyomuljon be Rómába, húzta az időt, hogy ne idegenítse el magától az itáliai katolikusokat. Napóleon egyre kevésbé bízott meg benne, mert emlékezett rá, hogy Fouché és Talleyrand fél éve azt fontolgatta, hogy a császár halála esetén Murat léphetne a helyére.1 Itália vezető rétegei nem voltak elragadtatva a francia uralomtól, de nem kívánták felváltani azt osztrák uralommal sem. Egyelőre VII. Pius pápára figyeltek, akinek éppen ekkoriban éleződött ki a konfliktusa Napóleonnal. Mivel a pápa nem volt hajlandó megszakítani a kapcsolatokat Nagy-Britanniával, 1808 elején francia csapatok szállták meg államát, 1809. május 17-én pedig, pár nappal az asperni csata előtt egy császári dekrétummal hozzácsatolták azt Francia- országhoz. A pápa erre kiközösítette a császárt, s várta a megtorlást. A Schönnbrunnban erőt gyűjtő Napóleon tehát nem csak legyőzött volt, de kiátkozott is. Chateaubriand így fogalmazott: „Fia Spanyolország igazságtalan inváziója talpra állította Bonaparte ellen a politikai világot, Róma méltatlan megszállása szembefordította vele az erkölcsi világot. A legcsekélyebb haszon nélkül, mintha örömmel tenné, úgy idegenítette el magától a népeket és az oltárokat, embert és Istent."1 2 Ha Napóleon nyugatra fordította a figyelmét, közvetlen közelében a tiroli felkelés jelentett fenyegetést. Tirolt az 1805. évi pozsonyi béke Bajorországhoz csatolta, 1809 tavaszán azonban népfelkelés fogadta a tartományba felszabadítóként benyomuló osztrák katonákat. Andreas Hofer fogadós vezetésével a tiroli- ak követték a spanyolok példáját, és véres gerillaháborúval nehezítették meg a bajor és francia haderők visszavonulását. Innsbruckban Kinkel tábornok kapitulációra kényszerült, a város felmentésére érkező francia hadsereget bekerítették, s kénytelen volt letenni a fegyvert. A tiroliak már a szomszédos tartomány, Vorarlberg felszabadítására készülődtek. A német államokban a francia császárság nacionalizmusa ekkorra már fel- lobbantotta a német nacionalizmust. Fichte a berlini egyetemen tartott 1807. évi és 1808. évi előadásaiban a modern hazafiasság eszméit hirdette. Még a mérsékelt Friedrich Gentz is azt hangoztatta, hogy törvényesnek tekinthető az a gyilkosság, amelynek Európa zsarnoka lenne az áldozata. Nem csoda, hogy pár 1 Tulard, 1999. 271-275. 2 Chateaubriand, 1997.1221. 56
