„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815
meg, hogy megállítsa a Jenő itáliai alkirály vezényelte közel 56 000 támadó (és tartalékban tartott további mintegy 6000 ) franciát (miközben érthetetlen módon mintegy 8000 további harcosát tartalékban a közelben tartotta). A védelemre be- rendezkedők mintegy kétharmada császári-királyi állandó hadseregbeli, míg egyharmada magyar nemesi és örökös tartománybeli felkelő volt. Mindenesetre összesen nem kevesebb, mint ötvenhat különböző (22 állandó hadseregbeli, 21 magyar nemesi felkelő és 13 stíriai-alsó-ausztriai Landwehr-) egységből kerültek ki, és vegyesen állították őket csatarendbe. Sor-, határőr-, felkelő és honvédő gyalogos kötelékbelieket, ugyancsak gyalogos gránátosokat és -vadászokat, sor- ezredbeli könnyűlovasokat, dragonyosokat és huszárokat, valamint magyar felkelő huszárokat, jól kiképzett öregkatonákat és először harcbavetett éppen csak mozgósított civileket egymás mellett. József főherceg minden tiltakozása ellenére fivére, János főherceg részéről nemcsak téves kevert egységekkel történő felállítás, hanem elsietett csatakezdeményezés, majd az alig kibontakozott harc váratlan félbeszakítása és a csatatérről való szervezetlen elvonulás következett be. A francia hadidiadal nem lehetett kétséges. E győzelmüket ma is hirdeti a párizsi diadalíven megörökített háborús csatagyőzelmek sorában Győr német neve (Raab) és e küzdelem napja. Ezt követően a franciák Győr városát és várát vették birtokba, miközben Károly főherceg főerői és János főherceg csatlakozni szándékozó és nyugat felé sietve elvonult vert (és mintegy 6000 fős véres veszteséget elszenvedett) hadai Bécs visszafoglalására készültek. József főherceg pedig magyar felkelő erői zömét a Dunántúlról az üldözők elől délkelet felé kimentve, nagy kerülővel Siófokon, Lepsényen, Székesfehérváron és Csákváron át Komáromhoz vonta vissza. Ezzel párhuzamosan a franciák magyarországi megszállása kiterjedt a Vesz- prém-Palota-Zirc-Székesfehérvár-Tata-Mór vonalig, és az e területtől nyugatra elterülő térség kifosztásával biztosították a megszállók távolabb és tovább harcoló bajtársaik élelmezését és takarmányozását. A további kisebb harci cselekményeket követően, amelyek immár főleg alsóausztriai területeken folytak, bekövetkezett Bécs alatt Napóleon július 5-6-i Wagram melletti meghatározó csatagyőzelme, a Károly főhercegtől hat héttel korábban elszenvedett vereség viszonzása. A magyarok akkor sem fordultak a Tatára menekült és onnan már július 12-én fegyverszünetet kért ausztriai császár-magyar király ellen. Ezen az sem változtatott, hogy a fegyverszüneti vonal Pozsonytól Győrig a Duna, onnantól Szentgotthárdig a Rába mentén húzódott. A béketárgyalások pedig augusztus 17-től Magyaróváron folytak a rövid néhány óráig megszállt Pozsonyban, Magyaróváron és Győrben, majd tartósabban Schönbrunnban tartózkodó I. Napóleon és a továbbra is tatai menedékében maradt I. Ferenc megbízottai közt. Már ezeknek a további fejleményeknek az idején kirobbant és máig tartó vitakérdést jelent, kinek a kudarcát is jelentette az egyetlen jelentős magyarországi csatavívásban elszenvedett császári-királyi vereség. Miközben az uralkoZachar József: Háború, háború, háború... 1792-1815 29
