„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Vízi László Tamás: A nemesi felkelés utolsó katonai erőpróbája: a székesfehérvári hadiszemle

Franciák Magyarországon, 1809

hadrakelt nemesség felett. És arra is emlékeztet, hogy a várfal lebontásával ez évben nyitották meg a Fő utcát és nevezték el Nádor utcának. A táblát e helyre 1935-ben helyezték."

A székesfehérvári katonai díszszemlét követően a lovasezredek visszatértek szálláskörzeteikbe. Ez azonban koránt sem jelentette az inszurrekció feloszlatását. A király ugyanis mindaddig nem járult hozzá a felkelők hazabocsátásához, amíg ellenséges csapatok tartózkodtak Magyarországon, s a békeszerződés csapatkivonásra vonatkozó pontjait a franciák nem teljesítették. A nádor viszont aggódva figyelte a hazai eseményeket és joggal tartott attól, hogy az inszurgen- sek a feloszlató parancsot be nem várva, még a tél beállta előtt hazavonulnak vármegyéikbe. Ezért november 24-én levélben fordult bátyjához, s a felkelés mielőbbi ünnepélyes és hivatalos berekesztése mellett érvelt: „Bár nem kételkedhetek abban, hogy nincs messze a pillanat, amikor Felséged a magyar in- szurrekciót feloszlatni méltóztatik, mégis kötelességemnek tartom néhány ok megemlítését, melyek ezen esemény felgyorsítását kívánatossá tennék. Felséged Fehérvárról történt elutazása óta oly jelentős mértékben fokozódott a hideg és itt annyi hó hullott, hogy jogosan feltételezhető, hogy néhány napon belül jégzajlás következik be a Dunán. Ha ez valóban megtörténne, akkor a pontonhidat Pestnél el kell bontani és a csapatok átszállítása, kiváltképp a lovasságé akadályokba ütközik, mert idén minden kompot elvettek katonai célokra és legnagyobb részüket nem állították vissza. Nem kevésbé kedvezőtlen körülmény az, hogy a hideg beköszönte óta az itteni lakosság körében komoly és részben fertőző betegségek alakultak ki, és bár minden elképzelhető intézkedés megtörtént ezek terjedésének megakadályozására, mégis félő, hogy ezek a betegségek az inszur- gensek körében a bekövetkező rossz idő miatt és tüzelő hiányában elterjednek, és valójában már napról napra emelkedik a betegek száma. Végül gondot okoz az ellátás, mert a raktárakban nincs elegendő tartalék, s az itteniek is [...] hiányt szenvednek. [...] Ezen nyomós okokat nem akartam elmulasztani, Felségednek magánúton kijelenteni, hogy az ezekből adódó esetleges következmények ne engem terheljenek."35

Ugyan azon a napon — 1809. november 24-én — amikor a nádor a fent idézett levelét megírta, az uralkodó hadparancsban fordult az inszurgensekhez, s megköszönte a felkelő sereg bátor helytállását és vitézségét. A királyi „búcsúszózat"-ként ismert A Magyar Nemes Felkelő Sereghez címet viselő kiáltványt Kisfaludy Sándor36 fogalmazta.37 A hadparancs egyértelműen utalt az inszurgensek mielőbbi hazabocsátására, de mégsem jelentette a felkelés hivatalos feloszlatását. Arra még közel egy hónapot kellett várni. Csak 1809. november végén, december elején, a francia csapatoknak Magyarországról történt teljes kivonását köve35 JNI. IV. 177-178.; JNI. III. 852.; Domanovszky, 1944. 301-302.

36 Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772. szeptember 27. — Sümeg, 1844. október 28.) 1809-ben József nádor parancsőrtisztje.

37 R. Kiss, 1909. 290.; Gömöry, 1889.499-500.

196