„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815
Franciák Magyarországon, 1809 A trónnal való szembenállás nyílt francia megnyilatkozásaként bekövetkezett 1792. augusztus 10-én a királyi pár fogságra vetése, az addigi uralmi formával való szakítás. A külországokbeli széleskörű uralkodói rokonsággal is ezáltal szembekerülve, mivel például Mária Antoinette királyné II. József és II. Lipót császárok húga volt, a csapatok hamarosan mindkét oldalon felsorakoztak a hagyományos ütközővonalakká alakuló osztrák-németalföldi-francia, a Rajna által képzett és az itáliai francia-osztrák uralmi határtérségben. Mire a szövetséges német-római birodalmi, továbbá különálló porosz és hesseni csapatok beérkeztek, a francia forradalmi csapatkötelékek már a hadműveletek megindulását megelőzően több alkalommal betörtek osztrák-németalföldi területre. Kinyilvánították ugyanis a Törvényhozó Nemzetgyűlés határozatával, hogy a győztes francia forradalom „szuronyai hegyén szabadságot visz" minden más népnek is, hogy azok „megdöntsék zsarnokaikat". (Ennek jegyében addigra már megszállták a Pápai (Egyházi) Államnak a francia fennhatóságú térségbe ékelődött felségterületeit, és elűzték az alsó- és felső-elzászi kisebb német területi uralkodókat.) így a hadvezetés utasítást kapott, hogy a „veszélyben a haza" felhívással toborzott új hadsereggel nyújtson segítséget „a szabadságukért fegyvert fogó határokon túli népeknek". Mindenesetre a kialakuló erőfölény jegyében, éppen ellentétesen az első koalíciós háborúval, a szövetséges hadak nyomultak be francia felségterületre, ezzel védelmi műveletekre kényszerítve a forradalmi francia erőket. E háború első jelentős eseményének az 1792. szeptember 20-i, a Marne megyei Valmy térségében vívott francia-porosz tüzérségi harc („a valmy-i ágyúzás") bizonyult, bár csatavívásra nem került sor. A franciáknak ebben sikerült megállítaniuk az ellenséges előretörést, sőt elérték, hogy támadás helyett a porosz és hesseni had egyenesen a Rajnán túlra, míg a császári-királyi és német-római birodalmi csoportosítás Osztrák-Németalföldre húzódjon vissza. Ezzel egyidőben, szeptember 21-én az újonnan összeült francia törvényhozó testület, a Konvent kikiáltotta a köztársasági államforma bevezetését. Az ezáltal is lelkesített üldöző franciák a november 6-i, a németalföldi Jemappes-nál aratott csatagyőzelmükkel egyenesen német birodalmi területre szorították vissza a támadókat, elfoglaltak egy sor kisebb német államot a Rajna mentén. Ugyanakkor a kiürített németalföldi térség ezzel francia fennhatóság alá került, mire sietve megszállták a belgiumi (osztrák-németalföldi) felségterületet jelentő Brüsszelt is. Eközben addigra már betörtek egyes francia kötelékek a keleten szintén szomszédos két kisebb államba, Savoyába és Nizzába, amelyeket ugyancsak sietve birtokba vettek, és mindkettőt (az országukhoz csatolt németalföldi déli határtérséghez hasonlón) a következő években francia megyékké szervezték. A korábbi osztozkodó társak, Poroszország és a Habsburg Birodalom távoli lekötöttségét sietve kihasználta az Orosz Birodalom is, amely az Oszmán hatalommal kötött békét követően újabb területszerzés érdekében azonnal megtá18
