„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Franciák Magyarországon, 1809 „illy hirtelen való kiindíttatása tűnődésre szolgáltatván alkalmatosságot", a vármegye közönsége kifejezi azt a meggyőződését, hogy mindent megtett a felkészítés dolgában, de az idő nagyon rövid volt arra, hogy 2200 embert tökéletesen felkészítsenek.60 Súlyosbította a gondokat, hogy a katonák közül sokakat a mustra után hazaengedtek, hogy elbúcsúzzanak a családjuktól és ezek még nem térhettek vissza a táborba, amely tehát nélkülük indult el. Az lett végül a megoldás, hogy három tiszt Miskolcon maradt és az ő vezetésükkel indította útnak két héttel később a vármegye a kivonulást lekéső embereket és az időközben elkészült felszerelést. Ragályi alispán pedig azonnal a sereg után utazott, hogy a vármegye nevében bocsássa útnak a már megindult lovasságot: Kápolnán utol is érte őket, ahol az első stációt tartották. Közben látogatást tett a még készülődő gyalogságnál is és a vármegye nevében, „pusztán atyai indulatból" minden vitéznek egy-egy forintot ajándékozott a saját zsebéből, amit aztán később az insurrectionalis cassa térített meg neki.61 Az inszurgens katonák Nem kétséges az eddigiek alapján, hogy Borsod vármegye hatalmas erőfeszítéseket tett a törvény végrehajtása érdekében, annak ellenére, hogy volt, amit nem, vagy csak késve sikerült teljesíteni. Jellemző, amit Dessewfy Tamás kapitány írt a Fényszaruból, június 5-én küldött levelében:62 „A 150 lovasok ki vannak készítve [...] a personalis obligatióból állított katonák közül többen még nincsenek elkészülve egészen." A kérdés mármost: megérte-e a fáradság? Milyen lett az a sereg, amelyet ilyen nagy áldozatok árán állítottak fel? Először a katonák fegyelmének kérdésével kapcsolatban lássunk néhány adalékot. A törvényszék június 6-án tárgyalta az emődi kocsmáros és felesége ügyét, akik ellen orgazdaság volt a vád. Idézésük eredetileg június 4-re szólt. A kocsmáros a késedelem miatt azzal mentette magát, hogy a „lakó korcsmájuknál pajkoskodó és azóta eltakarodott insurgens seregbéli vitézek" miatt nem tudtak az idézésre megjelenni, veszélyben forgott ugyanis a vagyonuk, s ők maguk is sok sebet és ütleget kaptak. A törvényszék tisztában lehetett a helyzetükkel, mert elfogadta a védekezést.63 A vármegye közönsége a június 21-én tartott kisgyűlésben értesült a győri csatáról. Az ekkor felolvasott hivatalos levél egyben kötelességévé tette a vármegyének, hogy ha olyan inszurgensek találtatnának a területén, akik magukról és a kötelességükről megfeledkezvén, elhagyták a csatamezőt és hazaszöktek, “ BAZMLIV. 501/a. 1809. évi köt. 1269. sz. « BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1296. és 1304. sz. 62 BAZML IV. 503. sz. n. 63 BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1449. sz. 184
