„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán
Franciák Magyarországon, 1809 általán nem volt kifizetve.48 Ezeknek a tényeknek és számoknak az ismeretében talán érthető, hogy miért is nem tért vissza a vármegye a gácsi „posztó fabrika" igazgatójának a fentebb ismertetett ajánlatára. De bizonyára nemcsak a megye járt jó, nyilván a görög kompánia is megtalálta a számítását. Tanúskodik erről az a sok-sok felajánlás is, amelyet a görögök egyenként és közösen tettek, s amelyek közül lássunk mutatóban néhányat: Stajovics június 9-én 500 forintot ajánlott fel a szegény felkelők megsegítésére, Pilta Mihály a főherceg jelenlétében 300 forintot, a görög kompánia testületileg négy lovat, a Dimcsa család (Naum, Tódor és Tamás) pedig május 4-én két lovat teljes felszereléssel, valamint két egyenruha árát49 — és még folytathatnánk a sort másokkal is. A kölcsönön, a hitelen és az ajándékon kívül például Pilta Mihály még olyan szívességekre is hajlandó volt, mint lópokrócok kölcsönbe adása addig, amíg Rozsnyón meg nem vásárolhatta azokat a vármegye (ezeket a pokrócokat Dessewffy kapitány Jászfényszaruból küldte vissza Piltának június 5-én). Pilta az általa kölcsönadott pénz után kamatot sem kért abban az esetben, ha a vármegye július végéig rendezi a tartozását.50 A vármegye és a görög kompánia kapcsolatát vizsgálva azonban fel kell, hogy tűnjék egy érdekes esemény, amelyből akár arra is következtethetünk, hogy a megye nem bízott semmit a véletlenre. Nehéz lenne ugyanis másképpen magyarázni azt, ami az egyik görög kereskedővel, Dimcsa Naummal történt, akit közvetlenül a Miskolcon végbement első szemle után zártak börtönbe olyan indokkal, hogy két fiát, Tódort és Tamást azért küldte el a debreceni vásárba, hogy kivonhassák magukat a reájuk is vonatkozó felkelési kötelezettség alól.51 Emlékezzünk csak vissza: Ragályi József alispán jelentése szerint a miskolci szemlét azért nem lehetett határidőre elvégezni, mert sok nemes elutazott a debreceni vásárra — nincsen azonban nyoma annak, hogy bárkit is megbüntettek volna ezért az egy Dimcsa Naum kivételével, aki talán éppen a nagy felajánlások árán szabadulhatott csak meg a börtönből. A második szemle Az a feladat, amely talán a legjobban igénybe vette a vármegye erejét és szervezőkészségét, a második szemle lebonyolítása volt. A nádor április 14-én kelt levelében — amelyet egyszerre olvastak el az április 26-án tartott közgyűlésen a 48 Nem volt lehetőség pontosan megtudni, hogy mit jelentettek ezek az összegek a nevezett kereskedők éves forgalmában. De talán nyerhetünk valamilyen halvány képet akkor, ha tudjuk, hogy az 1750-es években a Jászkunság összes görög kereskedőjének a teljes árukészlete 26 824 forintot ért PETRI, 1975. Egy jómódú miskolci görög kereskedőnek, Levandovszky Ferencnek az árukészletét pedig ugyancsak a 18. század közepén 10 000 forintra becsülték. « BAZMLIV. 501/a. 1809. évi köt. 1136. és 1433. sz. 50 BAZML IV. 503. sz. n. BAZML IV. 501/a. 1809. évi köt. 1135-1136. sz. 180
