„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán

Tóth Péter: Borsod vármegye az 1809. évi inszurrekcióbán

használhatatlanul rossz állapotban volt —, holott az állam szinte egyetlen feladata a seregek felfegyverzése lett volna. Legjellemzőbb talán az a tény, hogy Borsod vármegye seregének a felruházására körülbelül 23 000 rőf posztóra lett volna szükség, s ebből a hadi commissiónál mindössze 2700 rőföt tudtak megvásárolni, mert több egyszerűen nem volt. Ráadásul az egész ország ott nyüzsgött, „minden lépés igen drága pénzbe került", s a hadi commissio „felsőbb parancsolatokból titokban pakolni kezdett" — írta Bárány Péter május 5-én és május 19- én kelt jelentéseiben. A körülmények ismeretében nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a június 6-án beadott elszámolása ilyen tételt is tartalmaz: „A szükséges készületek és materiálék hova hamarabbi megnyerhetésében munkálkodó számos commissóbeli tagoknak adatott ajándék 150 forint", s a vármegye által kiküldött számadásvizsgálók el is fogadták ezt a tételt, mert szerintük is „az ajándékozás szükséges volt".33

A hiányzó anyagokat be kellett tehát valahonnét szerezni. S bár a gácsi „gyapjú matéria és posztó fabrika" direktora még januárban felajánlotta, hogy olcsóbb áron készíti el és szállítja le a szükséges posztót, nincs nyoma annak, hogy a vármegye élt volna a lehetőséggel: az összes posztó- és vászonféleséget ugyanis a miskolci görög kereskedők üzleteiben vásárolta meg. Egy-két jelentéktelenebb dolog beszerzésére került csak sor vásárokon, más megyékből pedig a következő nagyobb tételek származtak: Tiszafüreden vették meg a 150 darab nyerget,34 Rimaszombatban az egyenruhákhoz szükséges 63 000 rőf zsinórt,35 a lópokrócokat pedig Rozsnyón.

Hogy milyen bábeli zűrzavar lehetett ekkoriban szerte az országban, azt Miskolczy György május 13-án, Kassán kelt levele36 bizonyítja: „A reám költ rendelés szerint amelly szempillantásban Kassára értem, azonnal futva szaladtam a boltokba. Lett is sikere szelességemnek, mert ha egy fertállyal később, azonnal elkapták volna az ungváriak az orrom elől.

30 jobb félének 30 garasával az ára 30 rénes forint.

70 közönségesebbnek 24 garasával az ára 84 rénes forint.

Öszvességgel 129 rénes forint.

Itt a lovakat most szedik, de mégis átalján fogva már sokkal előbb van Abaújvár nállunknál. Istené légyen a dicsőség érette, itten bizonyossan beszéllik, hogy a dölfös francziát erőssen megverte vitéz népünk." - Miskolczyt Györgyöt egyébként lókeféket vásárolni küldte a permanens commissio Kassára.

A többi szükséges anyagot — például fát, fémet, bőrt —, néha a vállalt munkáért kapott előlegből, maguk a mesterek szerezték be, akikkel a vármegye megállapodott. A lópatkókat, összesen négy mázsát, a diósgyőri vashámor adta el a vármegyének.37

M BAZMLIV. 501 /a. 1809. évi köt. 1308. sz.

34 BAZML IV. 501/a. 1809. évi jegyzőkönyv. 1074. sz.

35 BAZML IV. 508/b. sz. n.

35 BAZML IV. 503. sz. n.

3? BAZML IV. 508/a. sz. n.

175