„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815
ZACHAR JÓZSEF HÁBORÚ, HÁBORÚ, HÁBORÚ... 1792-1815 Előzmények Jelen dolgozat a hosszú 18. század végén kirobbant, az utókor részéről nagynak nevezett és polgárinak tekintett francia forradalomhoz kapcsolódó ideológiai és hatalmi háborúk sorozatával foglalkozik, miközben felvillantja e negyedszázad egyéb országok közti fegyveres összetűzéseit is. Ugyanis a korábbi évtizedek története is ténylegesen a dinasztikus háborúk szinte végeláthatatlan, egymásba fonódó láncolata volt, s részben ezek is továbbéltek. Ezúttal a magyarságnak is súlyos tehertételt okozó utolsó török háborúnak nevezettel célszerű indítanunk. Ez a magyar királyságában törvénytelenül, azaz a magyar történelmi alkotmányosság mellőzésével, uralkodói eskütétel és koronázás nélkül uralkodó Habsburg-Lotharingiai II. József nevéhez kapcsolódik. Háttérben formálisan neki, a német-római birodalom császárának 1787-ben az Orosz Birodalom cárnőjével, II. Katalinnal kötött szövetségből fakadó kötelezettsége állt. Valójában a még sokkal korábbról tovább élő keleti nagyhatalmi ellentétek vezettek még az évben I. Abdul Hamidnak, az Oszmán Birodalom szultánjának a cárnőhöz intézett hadüzenetéhez. Az újabb háború a Zerbst-család- beli német birodalmi hercegkisasszonyból házasságkötése révén férje, III. Péter cár (eredetileg a német-római birodalmi Holstein-Gottorp hercege) meggyilkolását követően minden oroszok uralkodónőjévé váltnak sem volt ellenére. Esetleges balkáni területek elrablásának lehetősége, és talán egy új bizánci birodalom megteremtésének a reménye arra ösztönözte II. Józsefet, hogy német-római és Habsburg-birodalombeli egyéb felségterületeinek hadaival azonnal csatlakozzon ehhez az oszmán-ellenes orosz háborúhoz. Mindenesetre már hónapok óta folytak az Udvari Haditanács elnöke (a legmagasabb katonai tisztség) méltóságot is betöltő magyar gróf, Hadik András császári-királyi tábornagy alárendeltségébe helyezett tábori hadsereg magyar határközeli hadműveletei, amikor 1788. február 9-én bekövetkezett a császárnak a szultánhoz intézett formális hadüzenete. Még javában tartottak a moldvai és havasalföldi, valamint távolabbi, keleti térségbeli fegyveres küzdelmek, amikor az egész akkori világ „vigyázó tekintetét Párizsra vetette". 1789-ben arra kényszerült az államcsődbe és politikai válságba jutott XVI. (Bourbon) Lajos francia király, hogy 175 év után május elsejére végre ismét összehívja az Országos Rendi Gyűlést. Ezt kihasználva, az addigi kiváltságos első és második rend (papság és nemesség) nélküli harmadik rendet (az összes többi alattvalót a gazdag nagypolgártól a szegényparasztig és céhlegényig terjedően) képviselők önmagukat június 17-én Alkotmány ózó Nem15
