„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők
Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők A fiatal színésznők körében ekkor nem pusztán a színpadon volt rivalizálás, hanem versengtek azért is, hogy bejáratosak lehessenek Napóleon lakosztályába. A kevésbé szerencsés mademoiselle Duchesnois-val esett meg az, hogy amikor a férfi magához hívatta, nem teljesedett be szerelmük. Napóleon komornyikja háromszor jelzett éjszaka a hölgy jelenlétéről. A válasz először ez volt: „Várjon". Órákkal később ez: „Vetkőzzék le!" Végül hajnalban ez: „Elmehet.".42 A tizenhat éves mademoiselle George-nak már több babér termett mind a színpadon, mind pedig Napóleon palotájában: Napóleon jól érezte magát a magas, vaskos, de szép nő mellett. Ám nem kellett mindig egészen a színházig mennie, ha alkalmi kapcsolatra vágyott: palotája falain belül is akadtak kalandra kapható hölgyek. Megszellőztették például, hogy Bonaparténak viszonya volt felsége egyik udvarhölgyével, madame de Remusat-val akivel — látszólag — csupán meghitt baráti kapcsolatot ápol. Elisabeth Vaudey volt a másik udvar hölgy, akit Napóleonnal való kapcsolata tett ismertté. Kedves, kellemes hangú nő volt, ám igen mohó, aki sokat követelt, egyebek mellett azt is, hogy szeretője fizesse hatalmasra rúgó adósságait. Napóleonnak ebből gyorsan elege lett: „Nincs sem elég pénzem, sem elég türelmem, hogy ilyen drágán vásároljam meg azt, amit mindenütt olyan olcsón kínálnak".43 Konzulként ez a viharos és rövid életű viszonya volt az utolsó, ez után koronázta császárrá VII. Pius pápa. Ekkor egy új udvarhölgy tűnt fel, akin Napóleonnak megakadt a szeme — aztán nem csak a szeme. Madame Duchatel húszéves, elbűvölő, csinos és eszes volt, jól énekelt és kiválóan táncolt. Személyiségét tekintve pedig türelmesnek és taktikusnak bizonyult: szelídnek hatott, de valójában öntudatos volt, elszánt és kemény. Férje államtanácsosi rangot viselt, hű volt a császárhoz, emellett pedig igen idős. Napóleon — elkerülendő felesége gyanakvását — ez alkalommal óvatos volt: „a két lakosztály közti utat mezítláb, hálónadrágban tette meg"44 éjszakánként. A románcra mégis fény derült, és Joséphine féltékenykedése már-már az őrületbe kergette férjét. Napóleon igen nyersen nyilatkozott erről: „Sokkal többet izgul, mint amennyire szükség volna. Nyilván attól fél, hogy komolyan beleszeretek valakibe. Még mindig nem tudja hát, hogy a szerelmet nem az én számomra találták ki? Mert mi a szerelem? Egy szenvedély, amely az egyik oldalra az egész világmindenséget csoportosítja, a másikra a szeretett személyt állítja. Nos, nyilvánvaló, hogy én nem az a fajta ember vagyok, aki ilyen elfogultan tudnám látni a világot."45 Végül az Elisabeth-hez fűződő viszonya szokatlan fordulatot vett: amikor szerelme kihunyt, szabadulni akart tőle — és ahhoz, hogy a palotából eltávolítsa, « Aubry, 1987.189-190. 43 AUBRY, 1987. 207. 44 AUBRY, 1987. 208. 45 Aubry, 1987.191-192. 149
