„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők

Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők A fiatal színésznők körében ekkor nem pusztán a színpadon volt rivalizálás, hanem versengtek azért is, hogy bejáratosak lehessenek Napóleon lakosztályá­ba. A kevésbé szerencsés mademoiselle Duchesnois-val esett meg az, hogy ami­kor a férfi magához hívatta, nem teljesedett be szerelmük. Napóleon komornyik­ja háromszor jelzett éjszaka a hölgy jelenlétéről. A válasz először ez volt: „Vár­jon". Órákkal később ez: „Vetkőzzék le!" Végül hajnalban ez: „Elmehet.".42 A tizenhat éves mademoiselle George-nak már több babér termett mind a színpa­don, mind pedig Napóleon palotájában: Napóleon jól érezte magát a magas, vaskos, de szép nő mellett. Ám nem kellett mindig egészen a színházig mennie, ha alkalmi kapcsolatra vágyott: palotája falain belül is akadtak kalandra kapható hölgyek. Megszellőz­tették például, hogy Bonaparténak viszonya volt felsége egyik udvarhölgyével, madame de Remusat-val akivel — látszólag — csupán meghitt baráti kapcsola­tot ápol. Elisabeth Vaudey volt a másik udvar hölgy, akit Napóleonnal való kapcsola­ta tett ismertté. Kedves, kellemes hangú nő volt, ám igen mohó, aki sokat köve­telt, egyebek mellett azt is, hogy szeretője fizesse hatalmasra rúgó adósságait. Napóleonnak ebből gyorsan elege lett: „Nincs sem elég pénzem, sem elég türel­mem, hogy ilyen drágán vásároljam meg azt, amit mindenütt olyan olcsón kí­nálnak".43 Konzulként ez a viharos és rövid életű viszonya volt az utolsó, ez után koronázta császárrá VII. Pius pápa. Ekkor egy új udvarhölgy tűnt fel, akin Napóleonnak megakadt a szeme — aztán nem csak a szeme. Madame Duchatel húszéves, elbűvölő, csinos és eszes volt, jól énekelt és kiválóan táncolt. Szemé­lyiségét tekintve pedig türelmesnek és taktikusnak bizonyult: szelídnek hatott, de valójában öntudatos volt, elszánt és kemény. Férje államtanácsosi rangot viselt, hű volt a császárhoz, emellett pedig igen idős. Napóleon — elkerülendő felesége gyanakvását — ez alkalommal óvatos volt: „a két lakosztály közti utat mezítláb, hálónadrágban tette meg"44 éjszakánként. A románcra mégis fény derült, és Joséphine féltékenykedése már-már az őrületbe kergette férjét. Napó­leon igen nyersen nyilatkozott erről: „Sokkal többet izgul, mint amennyire szük­ség volna. Nyilván attól fél, hogy komolyan beleszeretek valakibe. Még mindig nem tudja hát, hogy a szerelmet nem az én számomra találták ki? Mert mi a szerelem? Egy szenvedély, amely az egyik oldalra az egész világmindenséget csoportosítja, a másikra a szeretett személyt állítja. Nos, nyilvánvaló, hogy én nem az a fajta ember vagyok, aki ilyen elfogultan tudnám látni a világot."45 Vé­gül az Elisabeth-hez fűződő viszonya szokatlan fordulatot vett: amikor szerelme kihunyt, szabadulni akart tőle — és ahhoz, hogy a palotából eltávolítsa, « Aubry, 1987.189-190. 43 AUBRY, 1987. 207. 44 AUBRY, 1987. 208. 45 Aubry, 1987.191-192. 149

Next

/
Oldalképek
Tartalom