„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Tordai Rita: Amikor a császár nem a csatatéren hódít. Napóleon és a nők
Franciák Magyarországon, 1809 amire vágyott. De nem sokáig volt felhőtlen ez a kaland. Az angolok előtt kitudódott a titkos viszony, és hogy borsot törjenek részben a felszarvazott férj, de főleg Napóleon orra alá, a felesége dolgairól mit sem sejtő Fourés hadnagyot elfogták, vissza vitték Egyiptomba, és eleresztették a parton, útra valóul „sok szerencsét" kívánva neki. A többit sejteni lehet: Fourés-ék elváltak, Napóleon pedig visszautazott Franciaországba. Szeretője hiába ment utána, a főszerepet ismét Joséphine-nek osztották, aki immár foggal-körömmel igyekezett maga mellett tartani hitvesét. Számító asszony volt: jól tudta, ha Napóleon elválik, el kell búcsúznia a jól csengő „Bonaparte polgártársnő" megszólítástól (és ezzel a felhalmozott adósságait finanszírozó forrástól). Akármennyire odavolt tehát Hippolyte-ért, az ő nevét anyagilag mérsékelten jövedelmező lett volna felvennie. Napóleon azonban eltökéltnek bizonyult és mindenképpen válni akart! Joséphine egy egész éjszakán át könyörgött neki, míg végre „megadta magát". Kibékültek, és az egész Bonaparte család beköltözött a XIV. Lajos óta lakatlan Tuileries-be. De a férj nejétől külön emeleten rendezkedett be, aminek később meglett a sajátos — az ő személyi szabadságát biztosító — funkciója. „Rosszéletű" hölgyismerőseitől eltiltotta Joséphine-t, helyettük pedig finom modorú, művelt nők lepték el az udvart — ámbár ezek között is számos olyan akadt, akinek a férje adófelügyelői karrierre vágyott... Napóleon igyekezett „megrendszabályozni" az udvarhölgyek öltözködési szokásait. A korabeli divat szerint a nők magasra fűzött, fedetlen mellekkel jártak, de ő megkövetelte tőlük, hogy kebleket szabadon hagyó ruhákat ne öltsenek magukra — persze, nem kizárt, hogy ezzel saját figyelmét is próbálta elterelni. A divatot így lassanként megváltoztatta, közben pedig felesége azon fáradozott, hogy szépségét megőrizze, ami azonban rengeteg pénzt emésztett fel. Az idő hozzá sem volt kegyes, így nem meglepő, hogy — látva a számos kisasszonyt, akik férje körül sündörögtek — ilyen jellegű igényeit nem szállította lejjebb. Ám Joséphine minden női praktikája eredménytelennek bizonyult, Napóleon nem lett a hűség mintaképe, amikor bókokra éhes nők csodálatában sütkérezett. Házasságukra nem csak Napóleon kicsapongásai vetettek árnyékot. Súlyos problémát jelentett, hogy Joséphine képtelen volt utódot szülni, pedig korábbi házasságából egy lánya és egy fia volt, és Napóleon is nemzett már gyereket némely ágyasának.32 Végül Joséphine még abba is beleegyezett volna, hogy az egyik „balkézről" született gyermeket sajátjukként felneveljék. Erre azonban nem került sor, Napóleon végleg a válás mellett tört lándzsát. Érdekes az a változás, ami Joséphine-ben végbement házasságuk kezdete óta: eleinte nem szerette Napóleont, megcsalta, de ekkorra már változtak érzelmei. Tény, hogy a férfi császárnéi székbe ültette, de ekkor a vonzalom már több volt, mint a korona 32 A Bonaparte-testvérekre általában jellemző volt, hogy nehezen tudtak fiúgyermeket nemzeni, vagy szülni. STACTON, 1975. 8. 146
