„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Soós Péter: „A legtökéletesebb lőfegyver" - a napóleoni korszak gyalogsági puskái
Franciák Magyarországon, 1809 2. A második determináló jelző, az elöltöltő kifejezés egyszerűen azt takarja, hogy a papírtöltésből a lőport a fegyver felporzása után a csőtorkolat felől töltötték bele a csőbe. A hátultöltés gondolata ugyan egyidős magával a lőfegyverekkel, de a lőporgázok kiáramlását nagyon nehéz, vagy túlságosan drága lett volna megakadályozni, így azt a megfelelő technikai színvonal eléréséig — a 19. század közepéig — elvetették. Ez, és a hosszú csőhossz kényszerűsége nagyon fontos befolyással bírt a harcászatra: a fegyvereket csakis állva lehetett megtölteni. A töltés folyamatának elengedhetetlen kelléke volt a töltővessző, amely segítségével a fojtással egy lőszerelemet képező lövedéket letolták a már betöltött lőportöltetre, majd néhány gyors ütéssel az egészet összetömörítették.14 A napóleoni háborúkat megelőző legnagyobb európai fegyveres konfliktusban — a hétéves háborúban — a porosz tüzelési metódus a lehető leggyorsabb töltésen és tüzelésen alapult. Az ennek hatására kifejlesztett különleges — úgynevezett cilinderes — töltővessző kialakítása lehetővé tette, hogy a puska ágyazatából előhúzva azt nem kellett a katonáknak megfordítani, így gyorsabban tudták a csőszájra illeszteni, illetve használat után a helyére visszatenni (3. kép).15 3. A puskacsövek belső falának simára fúrt és csiszolt kialakítását szintén a kényszer szülte. Köztudott, hogy az ilyen fegyverek eléggé pontatlanok voltak, ráadásul a hatásos lőtávolságuk is relatív alacsony volt. Az ennek a kiküszöbölésére alkalmazott különleges csőkialakítási technikát — vagyis a huzagolási — jóllehet, már a 16. század óta ismerték és alkalmazták, általános bevezetésére mégis csak a 19. század közepére kerülhetett sor. A lövedék megvezetését szolgáló „barázdákba" a kemény ólomlövedékeket viszonylag nagy erőfeszítésbe került beleilleszteni, majd a töltetig letolni. A lőporgázoktól kifelé hajtott lövedék a huzagolásba belekapaszkodva stabil röppályát biztosított, és messzebbre is repült, de az ilyen lőfegyvereket többször annyi időbe telt megtölteni, mint a közönséges gyalogsági puskákat.16 A gyorsabb töltés érdekében így a csövek belső falát inkább simára képezték ki, a lövedék átmérője és a puskák űrmérete között pedig egy 2-3 mm-es hézagot hagytak. Szükség is volt erre a különbségre, hiszen a lőpor tökéletlen égése17 miatt a csőfalra lerakódó szennyező anyagok egy idő után amúgy is megnehezítették a töltést, csődudort, a lövedék beszoru14 Nagyon fontos volt, hogy a tömörítés alapos legyen, mert a lövedék alatt maradó levegő jelentősen befolyásolhatta a lőporgázok tágulását, ami a fegyver erős hátralökődéséhez vezethetett, vagy akár csődudort is okozhatott. 15 A porosz királyi haderőben 1773-ban vezették be ezt a lényegtelennek tűnő, de rendkívül hasznos változtatást. Meglepő módon nem minden hadseregben terjedt el, a franciáknál és a briteknél sohasem került bevezetésre. THIERBACH, 1886. 91. 16 A Scharnhorst porosz tábornok által 1813-ban elvégeztetett híres kísérleteknél — amelyben összehasonlítottak egy huzagolt vadászkurtályt egy gyalogsági puskával — 10 célzott lövést különböző távolságokra puskával 5-8 perc alatt, míg kurtállyal 11-37 perc alatt adtak le. Scharnhorst, 1973. 95. 17 Egy gramm puskapor, amelynek térfogata megközelítőleg 1 cm3, elégetésekor 0,47 gramm gáz és 0,57 gramm szilárd maradék anyag képződik. WlCHELHAUS, 1908,192. 134
