„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Soós István: József nádor és a győri csata

Soós István: józsef nádor és a győri csata

lelő büntetésben részesítse. Komoly eszközökhöz kell folyamodni, hogy ilyen, az „olyan bátor nemzetet megszégyenítő" események a jövőben ne forduljanak többé elő, mivel az inszurgensek „az ellenség gúnyolódásának vannak kitéve és a magyarok becsületét, és hírnevét veszélyeztetik, mivel azt eddigi viselkedésükkel és tisztességükkel egészen napjainkig szilárdan megőrizték".50

A nádor, az általa „balesetnek" nevezett csata után öccse szerint „szerfelett szomorú" volt, és elismerte a kudarcot: „Tegnap mi egyesülten legyőzettünk" foglalta össze a történéseket. Ugyanakkor mindent megtett azért, hogy valamiféle magyarázatot adjon a csatavesztésre, valamint saját becsülete érdekében és az inszurrekciót ért gyalázkodások, és általa igaztalannak s méltánytalannak vélt támadások miatt. A királyhoz intézett feliratában, amelyhez csatolta több maga rangú katonatiszt jelentését, védelmébe vette az inszurgenseket: „A király és a hazájukat szerető magyar hazafiak számára egyrészt éppen olyan fájdalmas volt, őfelsége felháborodását elfogadni, mint örvendetesen tudomásul venni, mennyire atyai szívén viseli a jó király a magyar nemzet hírnevét és becsületét. Másrészt viszont, az önérzetet, a tudatot vigasztalva, hogy a nemesi felkelő sereg nem saját hibája miatt került János főherceg hadseregének ügyetlenségébe; hogy az mindazonáltal minden cselekedete a mellék-körülményeknek volt alárendelve, nem önállóan cselekedett, következésképpen minden kisiklása nem egyedül az ő számlájára volt írható, hogy mindazonáltal az inszurrekció, amely a körülmények kényszeréből nyakra-főre volt összeállítva, ráadásul még harmadrészben nem volt teljesen felszerelve és egyáltalában nem volt kiképezve, ugyanazt tette, amit a reguláris csapatok, amelyek fel voltak szerelve, gyakorlottak voltak és a háborúhoz voltak szokva, egy szóval nem voltak kész katonák, hogy mindazonáltal az inszurrekció ugyanazt tette, sőt többet, mint amit kiképzetten állapotban tőle méltán elvárni lehetett. És biztosan remélték őfelsége ismert igazságszeretetétől, hogy mindaz, amit a látszat, az irigység, a kellemetlen körülmények a készséges inszurrekciónak hibájául rótták fel, az igaznak és a valósnak a felismerésével a mindenható részéről indokolt lesz, ami azután meg is történt. Ebből is láthatja felséged, hogy első képzésüket illetően nem voltak teljesen felségedhez méltatlanok; mivel ők korábban és ezen a napon számos példáját adták az egyéni hősiességnek és e hónap 14-én, nem számítva azokat, akik megfutottak, és mostanában ismét összegyűlnek." A legendás magyar virtusról és hősies vitézségről a franciák is meggyőződhettek: „Hogy csapataink Győr mellett hősiesen, legkevesebb éppen olyan jól, mint az ellenség harcoltak, bizonyítja elegendően, hogy az ellenség, saját bevallása szerint is, egyáltalában nem hitt a győzelemben, s inkább már a visszavonulásra gondolt, amely be is következett volna, ha meggyengült csapatainknak éppen a heves ágyúzás idején nem kellett volna meghátrálniuk."51 Az inszurrekciós lovasság nagy többségé50 JNIIV. 85.; A leirat magyar fordítása: R. Kiss, 1909. 204-205. Vö. erről még: DOMANOVSZKY, 1944.

264-265. si JNI IV. 89.

127