„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Soós István: József nádor és a győri csata
Franciák Magyarországon, 1809 csapatok parancsnokai akkor már tisztán látták a veszélyeket. János főherceg maga is inkább támadni akart, és a franciákat vissza kívánta szorítani a Rába folyó túloldalára.39 A csata során, mint közismert, a császári sereg jobb szárnyán a legjobb reguláris erők álltak, a centrumot Kismegyer környékén János főherceg seregteste foglalta el, míg a gyenge balszárnyon József nádor és inszurgensei sorakoztak fel. A leghevesebb küzdelem a kismegyeri major és Szabadhegy körül zajlott le. A franciáknak tüzérségi támogatással sikerült elfoglalni 4 óra körül a majort, majd Szabadhegyet is. A gráci Landwehr három százada és két század gyalogság azonban nem sokkal később visszavette a majort, az Alvinczy-ezred három százada pedig Szabadhegyet. Itt Mecséry Dániel altábornagy a megkerülésre törekvő francia lovasság elől, a bekerítést elkerülendő, kelet felé vonult Töltéstava felé. János főherceg ezt nem helyeselte, és úgy vélte, hogy a franciák 9000 fős lovasságát, hogy a 8000 főt számláló inszurgens lovassággal együtt, egy merész támadással meg lehetett volna lepni, s ezzel a csata sorsának végső kimenetelét is befolyásolni lehetett volna.40 A felkelők azonban megijedve az erős ágyútűztől és az erős francia lovassági rohamtól megzavarodva, menekülésbe fogtak. Az inszurgens lovasság nagy része csupán kötőfékkel volt felszerelve, mellyel a becsapódó gránátoktól megriadt lovakat a nem lehetett megfékezni.41 A gyakorlatlanság hiánya miatt pedig nem tudták továbbá a lovasok soraikat újrarendezni. A balszárny azonban továbbra is igyekezett kitartani és véres harcokba keveredett a franciákkal, akik a középszárnyon is támadást intéztek, s elfoglalták Kismegyert, majd ismét elveszítették.42 A nádor, látva az elkeseredett küzdelmet, Zemplén vármegye felkelőit küldte a szabadhegyi magaslatot támadó franciák ellen. A szétszóródott inszurgen- seket, különösen a huszárokat megpróbálta hadsegédjei segítségével összegyűjteni. Sokan azonnal követték szavát, és tábornok-adjutánsa, Joseph Beckers gróf és a nádor-huszárezred lovaskapitányának, Csohány Györgynek a vezetésével ismét harcba vetette őket. Az inszurgens lovasság néhány ezrede bátran felvette a harcot és a franciák heves ágyútűz ellenére „minden ellentmondás nélkül engedelmeskedtek" a nádornak és hadsegédjeinek.43 Sajnálatos módon azonban a lovasság többsége a kartácstűz hatására megfutva elhagyta a csatateret.44 39 Domanovszky, 1944. 255., 257. 40 János főherceg emlékiratára hivatkozik: DOMANOVSZKY, 1944. 259. Vö. erről a nádor feljegyzéseit: JNIIII. (Tagebuch) 500-501. Ez utóbbiakra hivatkozik: Viszota, 1909. 634. 41 DOMANOVSZKY, 1944. 258-259. Kazinczy Ferenc értesülései alapján erről az alábbiakat írta: „Az Insurgensek lovai tanúlatlanok lévén, megriadtak az ágyúk lövöldözéseiktől, 's a' legénységet lehányták." KAZLEV 426. (Kazinczy Cserey Farkasnak. Újhely, 1809. június 30.). 42 JNI III. (Tagebuch) 502.; DOMANOVSZKY, 1944. 258-259. 43 A nádor 1809. június 20-án a hőnyi főhadiszállásról a királynak küldött beszámolója: JNI IV. 86- 87. Még erről: DOMANOVSZKY, 1944. 259-260.; WERTHEIMER, 1892.456-457. 44 Wertheimer, 1892.457. 124
