„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Soós István: József nádor és a győri csata
Franciák Magyarországon, 1809 feltétlen és rendíthetetlen hűségre apellálva, arra bíztatta a nemesi inszurgense- ket, hogy dicső őseihez hasonlóan képes az Osztrák Monarchia, illetve a Magyar Királyság megvédelmezéséért áldozatokat hozni. Nem mulasztotta el emlékeztetni a felkelőket a magyar „Nemesség világszerte esmért Vitézség"-éré, „melly a' Királyi Házat 's tulajdon Szabadságát, hatalmas karjával mind eddig hiven oltalmazta, 's épen fenntartotta". A nemesi felkelő sereg főparancsnokaként pedig annak a reményének adott hangot, hogy vezénylete alatt „esküdt ellenségünk [ti. I. Napóleon] kártékony szándékát, a' Felkelő Nemesség semmivé teszi 's megszégyeníti". Önmagát pedig szerencsésnek tartja azért, hogy az „ily nagy lelkű 's vitéz Nemzetnek Vezére" lehet, amely már többször „felejthetetlen" tanújelét adta iránta érzett szeretetének és bizalmának.6 A másik kiáltványban sajnálkozva arra is emlékezteti a felkelőket, hogy nehézségek és hiányosságok adódtak az inszurgensek felfegyverezésében, ellátásában, kiképzésében és felkészülésében. Ezeken a nehézségeken vagy akadályokon azonban „bajnoki lélekkel" és a király iránti hűséggel felül lehet emelkedni, és az ellenség ellen „bátor szivvel" kell indulni: az „idegen gyalázatos Járomtól az egy szív 's lélek, a' tántoríthatatlan álhatatosság, 's fáradhatatlan igyekezet" meg fogja az országot, a hazát menteni.7 A hazafias hangvételű felszólítás ugyan lázba hozta a nemességet, de az in- szurgens hadak kiállítása meglehetősen lassan és vontatottan haladt. Bár a nádor folytonosan sürgette a kerületi parancsnokokat a csapatok szervezésére, a szemlék és a kivonulás elrendelésére, csak május elejére sikerült az első inszur- gens ezredeket felállítani. A sereg jelentős többsége azonban képzetlen, és kevésbé megbízható volt, nem is beszélve felszereltségéről és ellátásáról.8 A hónap közepére viszont már több vármegye lovasezrede, amelyeket a nádor a Dunántúlra rendelt, harcra kész állapotban volt.9 Közülük több feladatául a János főherceg parancsnoksága alatt állt, az ország nyugati részébe érkezett, a francia csapatok által üldözött császári sereg visszavonulásának fedezését szabták meg. Az inszurgens lovasezredek és a horvát csapatok váltakozó sikerrel teljesítették is ezt a nem könnyű feladatot.10 11 Miután a franciák Pápánál utolérték János főherceg seregét, az Győr felé vonult vissza. A visszavonulók gyakran kerültek összetűzésekbe az őket üldöző francia egységekkel.11 Károly főherceg június 2-án parancsot adott János főher6 A magyar nyelvű proklamáció: GÖMÖRY, 1894.120-121.; R. Kiss, 1909. 73-74. A nyilatkozat német nyelven is napvilágot látott: Des Erzherzogs Palatínus K. K. Hoheit, an die lnsurrections-Armee des Adels von Ungarn [...]. (Ofen, 27. April 1809. ff. 1-2.). 7 R. Kiss, 1909. 74. 8 JNI III. 451-456. (A nádor levelei János főhercegnek. Buda, 1809. május 5. és május 9.); uo. (Tagebuch) (1809. június 1.; június 12.) 468-469., 490. Vö. erről még: Viszota, 1909. 629., 631.; Domanovszky, 1944.243. 9 JNI III. 460-461. (A nádor levele I. Ferencnek. Buda, 1809. május 13.); DOMANOVSZKY, 1944. 241. 10 Erről bővebben: Wertheimer, 1892; R. Kiss, 1909. 94-95., 103-129.; Domanovszky, 1944. 249-250. 11 R. Kiss, 1909.129-137. 118