„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Krisch András: Francia megszállás Magyarország szabad királyi városaiban 1809
Franciák Magyarországon, 1809 köztük Louis-Marie-Jacques Narbonne-Lara gróf és tábornok, akit a megszállt magyarországi területek katonai kormányzójává neveztek ki.49 Az alkirály, miután fogadta a hadtest és hadosztályparancsnokok üdvözlését, szállására, a Beze- rédj-palotába lovagolt. Narbonne-Lara a pannonhalmi főapáti palotában rendezte be szállását.50 Pozsony előtt, az ún. pozsonyi hídfőben már a június elején kibontakozott harcoknak súlyos következményei voltak a városra nézve is. A hídfőt még május elején kezdte meg az osztrák hadvezetés kiépíteni, nem nélkülözve az esetleges támadó szempontokat sem. Mivel a fősereg a Duna bal partján hátrált, itt lehetőség nyílott volna átkelni a folyón és megütközni a franciákkal. Ez a szempont különösen a győztes aspern-esslingi csata után került előtérbe. A győzelmet azonban nem sikerült kihasználni, így ezt követően a hídfő inkább a defenzív szempontok miatt lett hangsúlyos, vagyis a francia hadsereget megakadályozni az átkelésben és megakadályozni Duna menti felvonulását.51 A franciáknak már június elején sikerült a hídfőben Ligetfalut (ma Szlovákia, Petrzalka) elfoglalniuk, ezt követően július közepéig egyik fél sem tudott átütő sikert elérni. Az osztrák sáncok elleni sikertelen rohamot követően a franciák június 4-én ágyúzták először Pozsonyt. Ekkor nemcsak az épületekben, hanem emberéletben is esett kár. A Pressburger Zeitung beszámolója szerint Friedrich Bianchi tábornok, a hídfő osztrák parancsnoka olyan sikeresen lövette az ellenséges sáncokat, hogy a franciák a várost bosszúból kezdték el lőni. Ez a cselekedetük az újság szerint teljesen embertelen és a háború szempontjából haszontalan lépés volt. Válaszul az osztrák tábornok leállíttatta a lövéseket, jelezve, hogy a város lövésének semmi hatása nincs a hídfőben zajló harcokra. A franciák néhány óra múlva abbahagyták a város lövetését.52 A hónap folyamán további ágyúzásokat kellett elviselnie a város lakosságának. Ezek közül talán a legpusztítóbb a június 26-i volt, ráadásul ekkor Pozsonyban tartózkodott I. Ferenc is. Ami ezen az estén történt az a hadiszokásokat, a nemzetközi jogot és a korabeli szokásjogokat is lábbal tiporta. A franciák ugyanis gyújtóbombákkal lőtték a várost. A helyiek az ilyen esetekre már fel voltak készülve, az oltás gyorsan megkezdődött, a tüzet sok helyütt mégsem lehetett eloltani. Az ellenséges ágyúzás ugyanis egyre hevesebb lett és a már égő épületeket is lőtték, megakadályozva ezzel az oltást. Az éppen a Promenádon katonai zenét hallgató lakosság körében pánik tört ki. Hamarosan több utca házai is tüzet fogtak. Több ezren kezdtek könnyen moz« Veress D„ 1987.197.; Bay 1941.62-63. 50 Az épület katonai, diplomáciai tárgyalások és fogadások színhelye volt. A franciák ugyanis nagy hangsúlyt fektettek a polgári lakosság, különösen a női szívek megnyerésére. A palota ebédlő- és fogadótermének világos színű műmárvány falára a franciák Napóleont, Eugène alkirályt és a francia hadsereget dicsőítő szövegeket festettek. Ezeket a franciák elvonulása után sem tudták teljes egészében eltűntetni, így 1950-ben újra előbukkantak. SZŐKE, 1962.129. 51 A hídfő építésére és az ott folyó harcokra lásd SCHIKOFSZKY, 1895. 43-66, 182-204.; továbbá Vertheidigung..1839. 52 PZ, 1809. június 9.466-467. 78
