„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Krisch András: Francia megszállás Magyarország szabad királyi városaiban 1809
Franciák Magyarországon, 1809 megerősítésből mindig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy arra szükség volt, mert valamelyik fél, ebben az esetben a francia, azt nem tartotta be, és esetleg többet követelhetett. A fejadag-szabályozások bevezetését és különösen annak megerősítését az alábbi eset nyilvánosságra kerülése is indokolhatta. Gróf Pejachevich Károly házába26 kvártélyoztak be egy Bonche nevezetű francia fizetőmestert.27 A derék francia szeptember 1-jei vacsorája, amelyet este 6-kor tálaltak neki, a következőkből állt: leves, marhahús kétféle szósszal, főzelék feltéttel, rántott csirke salátával, gyümölcs, sajt, bor, aszú és kávé. Mindezek elfogyasztása után még rántottát is követelt magának. Mivel a konyhában nem volt tojás, a szakácsnő nem tudott a kérésnek eleget tenni. Erre a fizetőmester kipenderítette a konyhából és megfenyegette, hogy agyonüti. Ezért a levél írója, a gróf meghatalmazottja, azt kérte a várostól, hogy máshová szállásolják el a franciát, mert nem lehet abban senki sem biztos, hogy ez az eset még egyszer nem ismétlődik meg.28 Egy magas beosztású katona ellátása nagy terhet jelentett. A Pejachevich Vince házába beszállásolt Grenier tábornok étkezéseinek költségeiről fennmaradtak a kimutatások. A tábornokkal lakott a felesége, két adjutánsa és tíz fős szolgáló személyzete: komornyik, szolgálólány, szakács, apród, két szolgáló, két kocsis és két lovászfiú, akiket szintén etetni-itatni kellett, sőt szinte nem volt olyan étkezés, ahol ne lett volna még két-három vendég is jelen. Az október 1-jei vasárnapi ebéd a következőkből állt: tejföl, kifli, zsemle, tojás, vaj, szalonna, savanyú káposzta, zöldség kenyér, főtt csirke, sült csirke, kacsa, sült kolbász, őzhús, sör. Természetesen vasárnapi, vagyis ünnepi ebédről van szó, ezért ez a menüsor gazdagságát tekintve lényegesen elütött a hétköznapitól, azonban egy ilyen sem lehetett lebecsülendő.29 A francia rekvirálások A katonai rekvirálások a megszállás teljes időszakát végigkísérték, e nélkül nem tarthatta volna fenn a francia hadsereg ütőképességét. A franciák nagyon sokat — a megyékben — még a megszállás előtt József nádor utasítására megalakult ún. Permanens Deputatioktól (Állandó Bizottmány), de akár közvetlenül egy településtől is gyakran rekviráltak. A követelések esetén a bizottmány tagjai, vagy a települések vezetői előtt alapvetően két lehetőség kínálkozott. Az egyik annak megtagadása volt, ilyenkor a franciák „Militaris Executio"-val, katonai végrehajtással fenyegetőztek, így ez az út gyakorlatilag járhatatlan volt. A köve26 Pejachevich Károly 1809-ben Sopronban több ingatlant is tulajdonolt: Templom u. 26., Petőfi tér 6., Hátulsó u. 9. 27 Bonche fontos tisztséget tölthetett be, mivel augusztus elején Riccé személyes utasítására a Vas megyei pénztárban található 7,24 forintot neki kellett átvennie. Balogh, 1885.107. 28 MNL GyMSM SL NRA. Fasc. 10. No. 111/b. 29 Uo. Fasc. 14. No. 56/a. 70
