„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Krisch András: Francia megszállás Magyarország szabad királyi városaiban 1809

Franciák Magyarországon, 2 809

egyik legsűrűbb, legvárosiasabb vidéke került 1809-ben megszállás alá. Egy multietnikus, multikonfesszionális régió, ahol a városokat főleg németek és magyarok lakták. A katolikusok mellett nagy számban éltek itt evangélikusok is. Ezek a városok Nyugat-Magyarország legjelentősebb települései, így a megszállás terheinek jelentős részét is ők viselték.

Francia felderítők a Jiatárvidéken, a megszállás előzményei

A megszállás kezdete előtt, 1809 májusának közepén a franciák többször megjelentek felderítői céllal a határ menti területeken. A térséget ekkor már osztrák reguláris hadsereg nem védte, visszahúzódtak Győr térségébe, csupán jelentéktelen erejű inszurgens egységek próbálták a nyugati határsávot ellenőrzés alatt tartani. A május 29-ig, vagyis a megszállás kezdetéig terjedő időszakban a térség már teljesen kiszolgáltatottá vált a francia hadseregnek. Ez a pár hét a régió bizonytalan időszakai közé tartozott, átmeneti periódus volt, az ország csak abban bízhatott, hogy az ellenség nem lépi át a határt. Az Ausztriával határos megyék József nádor utasítása alapján az országba vezető jelentősebb utak, fontos közlekedési csomópontok mellé határbiztosokat küldtek ki. Munkájukat a vármegyék katonái és megbízható jobbágyok segítették. Feladatként kapták a kémek kiszűrését, az ellenséges proklamációk terjesztésének megakadályozását és megsemmisítését.2 Itt a május 15-én Bécsben kiadott híres napóleoni proklamációról volt szó. Ebben a francia császár felszólította a magyar nemzetet, vagyis a magyar nemességet, hogy válasszanak maguk közül nemzeti királyt. Ezt követően Napóleon két hetet várt a válaszra, ami azonban soha nem érkezett meg. A kiáltvány nem érte el Magyarországon a kívánt hatást. A nemesség Franciaországban a kiváltságait veszélyeztető ellenséget látott, ezért is fogott ellene Győrnél fegyvert. A jobbágyság érdekeire pedig a kiáltvány nem terjedt ki, a megszállás kezdetétől ők egy hatékonyan rekviráló ellenséget láttak a francia katonákban. Természetesen akadtak olyan erőtlen megmozdulások az országban, amelyek szervezői a franciák bejövetelére számítottak. Ilyen volt Zsarnóczy János ügyvéd mozgalma, aki társaival az arisztokraták uralmát akarta francia segítséggel megdönteni. Az ilyen kísérletekből hiányzott azonban a széles társadalmi támogatottság.3 A biztosok feladatai között szerepelt még az elszéledt vagy dezertált (ellenséges vagy saját) katonák lefegyverezése, a fegyverekkel együtt átadásuk a legközelebbi katonai parancsnoknak. Tevékenységi körükbe tartozott az érdemleges információk beszerzése a már megszállt osztrák területen az ellenség mozgásáról.

2 KrisCH, 2008. 154. Az 1805. évi, lényegét tekintve ezzel megegyező rendszer működését mutatja be: VlGH, 1991. 77-86.

3 KosÁRY, 1977.12.

64