„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Winkler Gusztáv: A győri sánctábor kutatása
Franciák Magyarországon, 1809 A (3) számú erődelem a Pós-domb előterében épült. Az előzetes felderítés először nem hozott eredményt, mert az akkor rendelkezésre álló infravörös légifelvételek a '80-as években készültek, és akkor már a területet erdő borította. Ennek vélhetőleg legfőbb oka az, hogy itt a terület az átlagos terep fölötti magasságával alkalmatlanná vált a nagyüzemi mezőgazdaságra. Az archív, 1952. évi fotókon viszont élesen kirajzolódik a sáncvonal lepusztított széle. Ez nagyon jó lehetőséget adott magának a vonalnak a térképezésére. Azonban a topográfiai térképek előzetes kiértékelése nem mindenben támasztotta alá részben ezt, részben pedig az Ertel-féle térképvázlatot. A kérdés megválaszolására részletesebb magassági kiegészítő felmérést végeztünk. A szintvonalas térkép és a fotók elemzése a következő eredményre vezetett (5. ábra). Nagy valószínűséggel a tervek szerint megépült a sánc, az ábrázolt zárt rendszerben. Az ollómű-szerű vonal délnyugati pontján emelt ágyúállás is épült. Azonban a szintvonalakban egy hosszanti alacsony töltésdarab is látszik, valamint a légifotón erőteljes szakadás mutatható ki. Mindezek arra utalhatnak, hogy itt is történt egy második átalakítás, bejáratot vághattak a sáncon, ezt még további védelemmel is ellátták. Ennek oka az lehetett, hogy a Pós-dombi szakasz előterében talán 1848-ban újabb erődépítkezés történt, aminek nyomai ma is felismerhetők. A vonal ezután elvileg nagyon jól követhető, hiszen itt van az egyedüli szakasz, amit már a II. katonai felmérés is ábrázol, illetve az összes légifelvételen követhető maga a sánc is egy kisebb szakaszon. Nagyobb kérdés a valahol itt készített zsilip megléte, ennek nyomai ugyanis nem láthatók [1]. Itt kell megemlíteni a sánctábort nagyrészt határoló mocsárvidék kutatását is. Röviden az állapítható meg, hogy ezek a mocsarak (régi patakmedrek) az elmúlt 200 évben nem változtatták alakjukat, helyüket, még a Rába szabályozásának hatására sem. Az összes fellelhető térkép ábrázolja őket, így az időben való vizsgálat viszonylag könnyű. Ezen kívül a légifényképek tanulmányozása is azt mutatja, nem csak hogy nem változtak meg, hanem időleges emberi beavatkozás sem történt, tehát az esetlegesen betemetett, áthidalt mocsaras szakaszokat nem ásták ki újra. Ezt a terepbejárás is megerősítette. Kimondhatjuk tehát, hogy a sánctábor (legalábbis ezen a szakaszon) egymástól különálló részekből állt. Ezeket a részeket az ágyúállások kötötték össze esetleges pásztázó tűz- vezetésükkel. A sánctábor középső szakaszának vizsgálata és rekonstrukciója A mocsaras déli erődvonaltól északkeletre egy összefüggő sánc húzódik egészen a bécsi főútig, majd a régi Rábca-kanyarulat másik oldalán egészen Pinnyéd faluig. Erre a középső szakaszra a zárt rendszer jellemző, ami a korabeli vázlatokból is kitűnik [2], [5]. A sánctábor talán itt volt a legsebezhetőbb a mocsár hiánya és a bevezető főút miatt, ezért igyekeztek kihasználni a terep legkisebb 282
