„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Winkler Gusztáv: A győri sánctábor kutatása
Franciák Magyarországon, 1809 szerkezetileg inkább ágyúállások láncolatára kell gondolnunk, amit lehetőség szerint összekötnek a pásztázás követelményeinek és a terep adottságainak függvényében. Ezt támasztja alá a következő fejezetben tárgyalt elemzés, ami a déli vonalszakasznál a patakok, mocsarak folyamatos meglétével számol az elmúlt 200 évben. Ezeket soha nem töltötték fel vagy alakították át, eltekintve egy zsiliptől, amit az esetleges duzzasztásra használtak volna. A topográfiai térképeken való ábrázolás és a markáns terepi elemek hiánya, valamint a szétszabdalt védvonal feltételezése azt a kérdést is felteheti, hogy egyáltalán, vizsgálható-e napjainkban ez a sáncrendszer olyan részletességgel és pontossággal, hogy az eredmény jóval meghaladja az eddig ismert vázlatok értékeit. A válasz erre a feltevésre: igen, mint azt az alábbiakban bemutatjuk. Vizsgálati módszerünk kiindulása a vonal helyzetének általános ismerete alapján (a korabeli felderítési adatokkal pontosítva) minden lehetséges térképi nyom felismerése, rögzítése. E források a II. katonai felmérés, a III. felmérés 1920. évi kiadása, valamint az 1:10 000 méretarányú modern topográfiai térképek. Ezek elemzése után a terepszakaszokra vonatkozó fekete-fehér és infravörös légi fényképeket értékeltük ki. Végül a feltételezett állások körzetében úgynevezett mikrodomborzat-felmérést végeztünk azért, hogy az esetleg még fellelhető kis magasságkülönbségek segítségével megtaláljuk az erődelemeket, illetve rekonstruálhassuk őket. Mindezekhez létre kellett hozni egy térinformatikai adatbázist, hogy az említett anyagokat, felméréseket egységes rendszerben ábrázolva az elemzést megkönnyítsük. A térinformatikai rendszer alapja az EOV 1:10 000 topográfiai térkép lett, ami egyaránt alkalmas a térképek (megfelelő feldolgozás utáni) vizsgálatára, valamint a terepi adatok feldolgozására. Továbbá, az ebben a rendszerben létrehozott adatok navigációs eszközökkel a terepen közvetlenül kitűzhetők, visszaállíthatok. A sánctábor déli szakaszának vizsgálata és rekonstrukciója Az erődítmény déli szakasza részben a legjobban kutatható térsége a sánctábornak, de részben a legtöbb elvi kérdést is felvetette vizsgálatunk folyamán. Ez utóbbi a területen uralkodó mocsarak, patakok korabeli helyzetének, állapotának meghatározása volt. A válaszadást megkönnyítette a könnyű kutathatóság, tehát az, hogy sem beépítés, sem komolyabb természetátalakító munka nem folyt itt az elmúlt két évszázadban, hacsak az esetleges 1848. évi erődítési munkákat nem tekintjük annak. Tehát lehetőségünk volt a zavartalan légifénykép- kiértékelésre, valamint a terepi adatgyűjtésre is (2. ábra). A vizsgálat elején nagyon jó kiindulást adott a rendelkezésre álló infravörös felvételeken az úgynevezett (1) erőd felismerése, amire az alacsony növényzetben látható csekély mértékű eltérések (árkok) szerkezete utalt. E támpont alapján délkeleti irányban a (2) erőd felé, és a (3) felé is kijelölhettük a további vizs280
