„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Vízi László Tamás: Magyarország és a francia háborúk

Vizi László Tamás: Magyarország és a francia háborúk

elvitte az infláció, és töredékére csökkentette a devalváció. Az 1811-1812. évi ország- gyűlésen éppen ezért határozott nemesi tiltakozás fogalmazódott meg a pénzügyi kormányzat lépései ellen,62 63 de ez mit sem változtatott a kialakult gazdasági helyzeten. Bécs ragaszkodott eredeti pénzügyi elképzeléseihez, azokat a magyar nemesség felháborodása ellenére sem változtatta meg, s erre a nemzetközi politikai és katonai események sem kényszerítették. Napóleon oroszországi veresége ugyanis a birodalom nemzetközi politikai pozícióinak erősödésével járt, ami a belpolitikában is éreztette hatását. A rendek és az udvar látható és érezhető feszültsége már csak ezért sem kínálta a kompromisszumos megoldást, s csupán egyoldalú kötelezettségvállalást eredményezett. Az 1813-ban kiújult háború támogatásaként a rendek kiállították a kért újoncokat, és a vármegyék kivetették a háború költségeinek fedezetéül szolgáló hadiadót. Az udvar azonban nem méltányolta a magyar nemesség ez irányú gesztusait. Megelégelve a rendekkel folytatott vitákat, és látva a nemzetközi politikai viszonyokban beállt kedvező fordulatot, az 1815-ben esedékes országgyűlést nem hívták össze, s ezt a gyakorlatot egészen 1825-ig fenntartották. Mindez a magyar rendi alkotmány nyílt felrúgását, és a rendeleti kormányzás bevezetését jelentette, ami a cenzúra szigorításával, a magyar kiviteli vámok felemelésével, és a vármegyék elleni adminisztratív fellépéssel párosult.

Az 1812-től kibontakozó politikai fordulatot hamarosan a gazdaságban bekövetkező kedvezőtlen tendenciák kísérték. Előbb katasztrofálisan rossz termésű évek (1815-1817) köszöntettek az országra, majd 1818-tól Magyarországot is elérte az Európában már korábban tapasztalható dekonjunktúra. Az árak meredeken zuhanni kezdtek, s megoldhatatlannak látszó értékesítési nehézségek jelentkeztek.61 A gazdasági válság, és a kísérő jelenségeként vele járó infláció és devalváció rövid időn belül felemésztett minden tartalékot. A birtokosok jelentős része adóssággal küszködött, és esélye sem nyílt birtokának modernizálására. Ebből a gazdasági válságból és politikai patthelyzetből majd csak a reformkor évtizedei és politikai gondolkodói kínálnak kivezető utat. Megfogalmazva a polgári átalakulás elkerülhetetlen szükségességét, a társadalmi-gazdasági átalakulás igényét. E folyamat élharcosává pedig az a reformkori liberális nemesség válik, akiknek szülei és nagyszülei, vagy akár maguk is, a francia háborúkban még a polgári értékrendet képviselő Franciaország ellen küzdöttek.

62 Horváth, 1873. 415-416.; Gergely, 1998. 152-153.; Odor, 2000. 265.; fónagy, 2002. 338.; Benda, 1980/c. 469-471.

63 Gergely, 1998.42-43.

273