„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában (1809. április–november)
Franciák Magyarországon, 1809 A Montbrun-lovashadtest 7000 lovassal nagy erejű támadást indított a Me- cséry-lovashadosztály (5350 lovas) ellen, hogy déli irányból átkarolja a hadsereget és a Dunához szorítva, elvágja a visszavonulás útvonalait Komárom felé. Ezt akarta megakadályozni báró Mecséry János altábornagy, amikor két dandárjával bal fordulatot hajtott végre a rohamozó francia lovasság ellen déli irányban. Ezt a hadmozdulatot azonban a kiképzetlen felkelő lovasok óriási zűrzavarral hajtották végre, amit még tovább fokozott rendezetlen átkelésük az útjukba kerülő Viczay-árkon. Ez az összevisszaság és a pusztító francia tüzérségi tűz miatt nem sikerült megfelelő harcrendet kialakítaniuk és így a magyar lovasok ellenrohama teljes kudarcba, pánikszerű menekülésbe fulladt. A Mecséry-hadosztály megfutamodása nyitottá tette az egyesített hadsereg harcrendjének balszárnyát, amit a franciák azonnal kihasználva, hevesen támadni kezdtek, és véres harcokkal lépésről lépésre kivívta a győzelmet. Széchenyi főhadnagy elkeseredetten nézte Értei vezérkari alezredessel együtt, mint vonul vissza először a hadseregük két szárnya, majd a közepe, és a kismegyeri majort védők magukra maradva, milyen hősiesen harcolnak tovább késő délután 6 óráig. A hadsereg reguláris csapatai és nem egy magyar felkelő lovas és gyalogosegység heves utóvédharcot folytatva, az üldöző francia lovasság rohamait többször véres vesztességet okozva, visszaverve viszonylag rendben vonult a Komáromba. Az 1809. június 14-i győri csatáról több vázlat és térkép készült, melyek megtalálhatók a Hadtörténeti Levéltárban.64 A Hadtörténelmi Térképtárban őrzik az egyik legrészletesebb, a csatarendet és lefolyását részletesen magyarázó kéziratos, 1: 28500 méretarányú csatatérképet, melynek készítője főcímként ezt írta a kéziratra: „Plan dér Schlacht bey Raab am 14 Juny 1809." 65 A győri csatában tehát az egyesült hadsereg vereséget szenvedett a franciák itáliai hadseregétől, aminek okairól és felelőseiről azonnal megindult a mai napig tartó vita. Elfogadhatónak tűnik az az álláspont, mely szerint a feudális rendszer két faktora egymás okolta a csatavesztésért, a bajokért, amelyért mindketten együtt voltak felelősök. A magyar nemesek az osztrák tábornokok kapkodását, hanyagságát, ez utóbbiak a magyar „Lumpenadel" fegyelmezetlenségét, az inszurrekció elavultságát emlegették.66 A csata objektív elemzése, a források tanulmányozása alapján azonban megállapítható, hogy János főherceg, lovassági tábornok, hadseregparancsnok és vezérkari főnöke, gróf Laval Nugent altábornagy csata előtti és alatti elemi hadvezéri hibái, balfogásai idézték elő a hírhedetté vált katonai kudarcot. Legtragikusabb tévedésük az volt, hogy harcrendjük legsebezhetőbb szárnyát, a balszárnyat, a lovas harcalakzatok gyors felvételében kiképzetlen nemesi lovasegységekből alakították ki; az ellenség 64 Különböző, a győri csatával kapcsolatos iratok, csatatervek, mellékletek lásd: HL VI. 4. 1809:6/192. 7. d. « Plan dér Schlacht bey Raab am 14 Juny 1809. Kéziratos. M. 1:28 500. HM HIM HT HIV a 1271/1. KOSÁRY, 1977.118. 26
