„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Tari Lujza: „Jön a' Francz nagy lépésekkel". A Napóleon elleni nemesi felkelés zenei emlékei
Tari Lujza: A Napóleon elleni nemesi felkelés zenei emlékei termésnek mondanunk, mert idesorolhatjuk a szöveggel is élő, de alapvetően hangszeres indulókat is. Az európai háborúk valamint az osztrák birodalom egyre erőteljesebb kiépülésének következtében a 18-19. sz. fordulóján nőtt meg az igény a katonai indulókra, aminek köszönhetően a 19. század elejére megszaporodott a „Mars"-ok száma. Az 1809. évi Napóleon elleni nemesi felkelés dalai között sem véletlenül találunk mars megnevezésű darabokat, amelyek egy része megtartva a feszes induló jelleget, egyben a verbunkos zene hatását is tükrözi. Ezek közül néhányat egyes hangszeres zenei gyűjtemények forráskiadásában illetve egyes témák bemutatásakor (pl. a hazai fúvószenekarok kialakulása) már közreadtunk. Felsorolásuk és esetenként újbóli kiadásuk azonban a könnyebb hozzáférhetőség miatt is és ebben az összefüggésben is indokolt. Az inszurrekciós dalokat, dallamokat zenetörténeti kutatásunk nem tartja nyilván külön kategóriaként. Nem is tarthatja, mert e darabok dallamai stilári- san nem egységesek, a dallamok száma pedig a dallamfeljegyzések viszonylagos bősége ellenére is kevés a stílusalkotáshoz. A csoport valamelyes egységét csupán a téma, azon belül a vers biztosítja. Zenei szempontból egyébként is a zene- történet perifériáján álló dallamokról van szó, olyanokról, amelyek a régi stílus különböző stílusrétegeibe tartoznak. E darabok egyben a műzene és népzene találkozási pontján állnak, vagyis az inszurrekciós dalok és hangszeres dallamok nem sorolhatók be egyértelműen sem a műzene, sem a népzene fogalomkörébe. Jellegzetesen a kettő között álló termékek, amelyek keletkezésükkor mindkétféle zenéből töltekeztek. Félúton állóvá teszi őket az a körülmény is, hogy műköltészeti szövegek kapcsolódnak hozzájuk, olyankor is, ha a dallamok egy része (költött szöveggel) a korábbi idők népi dallamait viszi tovább. A versek ismert (pl. Pálóczi FJorváth Ádám) és ismeretlen költői verseikhez felhasználtak ugyanis népi, vagy népies, közismert, illetve a korban divatos dallamokat is. Ugyanezt tették a hangszeres darabok szerzői, akik esetenként szöveges dalok dallamait ültették át a kor uralkodó hangszeres zenei nyelvére. Természetesen új dallamok is születtek, amelyek a kor uralkodó stílusát, esetenként manírjait tükrözik. A fél-népiséget a továbbélés is biztosította. A 19. század elején újonnan keletkezett, vagy régi dallamon alapuló, de új szöveggel aktualizált, majd népszerűvé vált és viszonylag széles körben elterjedt dalok és hangszeres dallamok nagyrészt ugyanis az írástudók körében is szájhagyományos formában terjedtek. Másrészt e darabok némelyike a parasztság zenéjébe is bekerült (ez a korábbról ismert dallam esetében más szöveggel és egyéb előadói jegyekkel történő visz- szakerülést jelentett) és folklorizálódott. Keletkezés és továbbélés szempontjából tehát egyaránt szélesebb időhatárok közt mozognak az 1809. évi győri nemesi felkeléshez illetve a Napóleon elleni csatavesztéshez kapcsolódó dalok és hangszeres dallamok. Mindössze két hangszeres darab akad, Kisfaludy Sándor egy indulója és Csermák Antal egy vonósnégyese, amely az adott évben keletkezett. A kottás és szöveges feljegyzésekben ránk maradt énekek szövegeinek egy része egyébként sem szorosan a győri csatára, hanem általában a Napóleon elleni csatákra vonatkozik. Flivatkozásainkból 247
