„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Tari Lujza: „Jön a' Francz nagy lépésekkel". A Napóleon elleni nemesi felkelés zenei emlékei

TARI LUJZA

„JÖN A' FRANCZ NAGY LÉPÉSEKKEL."

A NAPÓLEON ELLENI NEMESI FELKELÉS ZENEI EMLÉKEI

Közép- és Nyugat-Európa szájhagyományos zenéje a 20. századra nem sokat őrzött meg az egyes népek énekbe foglalt mítoszaiból, hősökről szóló történeteiből, közvetlen eseményhez kapcsolódó dalaiból. A magyar hagyományt illetően is jellemző, hogy aránylag kevés a konkrét történelmi eseményhez kapcsolódó népdal. Nálunk - valószínűleg történelmi körülményeink folytán is - a középkori királyi, vagy főúri udvarokban működő igricek, regesek/regösök, joculato- rok énekeinek is inkább csak az emléke maradt fenn. E hivatás gyakorlói a régiek tetteire való emlékezésen kívül kenyéradójuk győztes hadjáratairól, hősi tetteiről is költöttek énekeket. A 16. században még Európa-szerte működtek vándor életmódot folytató énekmondók, akik nem egyszer közvetlen szemtanúként énekeltek meg egy-egy fontos eseményt. Magyarországon ekkor még a „XVI. század népies és »parlagi« hegedősei között intenzíven él népünk múltjának emlékezete", amelyről különböző egykorú híradások tanúskodtak. Ebben a korban énekeltek még Kinizsiről, Báthory Istvánról, Hunyadi János és Mátyás király tetteiről, Zách Kláráról.1 Legismertebb 16. századi énekmondónknak, Tinódi Lantos Sebestyénnek az Eger vár viadaláról szóló ének-e és legtöbb más darabja azonban nem a továbbélésnek köszönheti ismertségét, hanem annak, hogy Tinódi 1554-ben kinyomtatta saját dalait. Az általa költött dalok közt mindazonáltal olyan is akad, amelynek dallamát a néphagyomány tartotta fenn, egészen napjainkig.2

A magyarság közös történelmi (benne zenei) múltjából a parasztság a későbbi korokból is megőrzött egy-egy énekelt történelmi eseményt. Ilyen a 17. századból a Kádár Istvánról szóló ének (Szörnyű nagy romlásra készül Pannónia kezdettel3), amely Nemespátrón még 1935-ben is részét képezte a lakodalomnak;

1 Szabolcsi, 1959.42.

2 Az Eger var viadalyaro való e nek-et lásd: uo. 90. Kodály Zoltán 1910-ben két változatot gyűjtött a Székelyföldön, Kifeküdtem én a magas tetőre szöveggel: Szárhegyen (Csík m.) és Székelydobón (Udvarhely m.). Kodály ráírta a támlapra: „(Tinódi)". Lásd: MTA BTK ZTI Népzenei Osztály BR 04865.; A 1528. A gyimesi csángók körében ma is élő népdalt Tari Lujza 1973. évi gyimesközéploki gyűjtéséből (előadó: Berszán Fülöp), Tinódi dallamával összehasonlítva közreadja: SZENDREI, 1993. 1. Lásd: kísérőfüzet: 14-15.

3 SZABOLCSI, 1959. 53. Bartók 1907. évi csíkjenőfalvi gyűjtéséből kiadva lásd: KODÁLY-VARGYAS, 1952. 351. sz. Udvarhely megyei és bukovinai változatait 1914-1966 között készült hangfelvételeken (gyűjtők: Kodály Zoltán, Lajtha László, Domokos Pál Péter, Kiss Lajos) lásd. az MTA BTK ZTI népzenei kiadványain: www.zti.hu/online adatbázisok/publikált népzenei felvételek.

245