„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Ódor Imre: „Lóra nemes, fegyverre magyar!"Az inszurgensek próbatétele 1809-ben
Odor Imre: Az inszurgensek próbatétele 1809-ben János és József főhercegek fogadták a lerongyolódott, de lelkes sereget. Meskó tábornok kitűnően végrehajtott hadműveletét és az abban résztvevő tisztek vitézségét a hadsereg vezetői nagyra értékelték. Meskó és vezérkari főnöke, Voith Ferdinánd őrnagy, valamint a pozsonyi felkelő lovasezred parancsnoka, Esterházy János gróf, ezredes megkapták a Mária Terézia-rendet, előbbi a középkereszt, utóbbiak a lovagkereszt tulajdonosai lettek. (Eddig a Mária Terézia-rendet csak a reguláris hadsereg tisztjei kaphatták meg. Ez volt az első eset, hogy kivételt tett a rend káptalanja). Miután a Meskó-hadosztály sikeresen kitört a győri sánctáborból, június 16-án éjszaka a pozsonyi nemesi felkelő lovasezred 3. Fő- strázsamesteri-lovasosztályának Ikrénynél felejtett(!) 1. lovasszázada is kitört a francia gyűrűből. A század (összesen 51 lovas) Olgyay Boldizsár századparancsnok helyettes vezetésével átúsztatott a Rábán, majd a Marcalon és az erdőkben lappangva déli irányba vonult. Pápától északra, Gyarmat és Takácsi faluk között egy Győr felé igyekvő, szekereket kísérő francia lovasvadász osztagot vettek észre. Olgyay habozás nélkül rohamra vezényelte csapatát, ő maga a franciák parancsnokát támadta meg s kézitusában levágta. A francia tiszt már lezuhant a nyeregből, amikor Olgyay lovát is golyó érte. Szorult helyzetéből egyik közvitéze szabadította ki, mégpedig úgy, hogy csütörtököt mondott pisztolyának lendületes és pontos dobásával tette harcképtelenné a kapitányára támadó francia tisztet. A kapitány egy zsákmányolt lóra pattanva folytatta a küzdelmet, egészen addig mígnem a francia lovasok zöme megfutamodott. A pozsonyi felkelők 31 francia foglyot ejtettek és hét szekér fegyverre és ruhaneműre tettek szert. Az összecsapást követően a pozsonyiak Mórra, majd Csákvár- ra lovagoltak és Bicskénél csatalakoztak a Lichtenstein huszárezred lovasaihoz, akik Pestre kísérték őket. A Hazai és Külföldi Tudósítások így számolt be érkezésükről: „...Június 18-dikban délután Pestre érkezett (ti. Olgyay csapata), hol az összegyűlt nép csudájára, maga a franczia főtiszt paripáján ülvén, a franczia rabokat előtte vezettette. Vitézei pedig francia lovasvadász kardokkal felékesítve s az elfogott lovakat kézen vezetve az elfoglalt francia bagázsis kocsikat s egyéb martalékokat kísérték. Gyönyörűséggel nézte ezt, mint egy diadalmi pompát Buda és Pest városa a hídon általjönni". A szokatlan diadal jutalma sem maradt el, Olgyay Boldizsár, a „vitéz inszurgens" — ugyancsak ritka kivételként — megkapta a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. A nemesi felkelés „hattyúdala" A nemesi felkelésről alkotott véleményeket mindazonáltal hosszú időn át a győri csatáról elterjedt hamis nézetek és értékítéletek határozták meg. János főherceg „gyávaság-vádja" meghatározóan és sikeresen befolyásolta kortársai és az utókor inszurgens-képét, amelyhez költőink és politikusaink is — más-más indíttatásból — hozzájárultak. A „győri szégyennap" és a „futó lábak" hírét a felkelők több mint száz kitüntetése, sőt a Mária Terézia-rend lovagkeresztjei sem 229