„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Nagy-L. István: Inszurgensek a harcmezőn: a karakói ütközet
Nagy-L. István: Inszurgensek a harcmezőn: a karakói ütközet mában a pápai úton a 20. lovasvadász-ezred végzett felderítést, jobbszárnyán a 9. huszárezred Gosztonyi csapatait követte Karakóhoz.27 Június 9-én este a Marcal vonalának többi átkelőjét is megszállva tartották a magyar inszurgens csapatok. Marcaltőnél a 8. zalai gyalogoszászlóalj egy osztálya, valamint a zalai lovasezred egy svadrona, Vatnál viszont csupán a somogyi lovasezred 40 fős osztaga vigyázott. A somogyi lovasok egy svadrona Nyárád és Borsosgyőr falvakban állomásozott a vati csapat támogatására, az ezred zöme pedig Pápát tartotta megszállva. Lipszky alezredes, akire a nádor a Marcal őrizetét bízta, június 10-én jelentette a helyzetet Nugent ezredesnek, János főherceg táborkari főnökének.28 Nugent belátta a vati híd fontosságát, de mindössze any- nyit tett, hogy a győri tábor parancsnokát, Mecséry altábornagyot kérte a híd védelmére,29 ahelyett, hogy azonnal kirendelt volna csapatokat a Belső-Ausztriai Hadseregből. Mire Mecséry megkapta Nugent levelét, a franciák már a híd birtokában voltak. A karakói ütközet a János főherceg hadserege tüskevári táborának védelmében alakult ki. A francia csapatok, akik június 8-án elvesztették János főherceg csapatainak nyomát, erőszakos felderítést végeztek a Rába, majd azon átkelve a Marcal vonalán. Az ütközetet az Andrássy János vezérőrnagy alárendeltségébe helyezett csapatok vívták. Az ütközet két tengelyen zajlott. A jelentősebb összecsapás a karakói híd körül alakult ki, itt már június 9-étől folyamatosan szórványos harcok fejlődtek ki. A másik tengely Gógánfa-Torna térségében jött létre, és elsősorban 11-én hozott parázs harcot.30 Colbert tábornok személyesen a 9. huszárezreddel tartott Jánosházához. Gosztonyi Sárvárról háborgatás nélkül vissza tudott vonulni Karakóhoz, a franciák Sárvár környékén túl nem üldözték a kis csapatot. A francia 9. huszárezred csak 9-én a délelőtti órákban érkezett be Jánosházára. Francia felderítők azonnal tovább indultak a híd felderítésére, és összecsaptak a pesti lovasezred járőreivel. A franciák egészen Karakóig nyomultak előre, de a pestiek erősítése visszavetette őket egészen Jánosházáig. Közben a gradiskai határőrök kis csoportja megszállta Karakó falut, ezáltal a francia ellentámadás elhárításában fontos szerepet játszott. A harcok egészen estig meg-megújultak Karakó és Jánosháza között, de a híd ekkor még nem forgott veszélyben. Az ütközet első napjának harcai még csak a szórványos elővéd-utóvéd- összecsapások kategóriájába tartoztak. Mindkét félnek azonosak voltak a szándékai: ki kellett puhatolni az ellenség szándékát, erejét. Egyik fél sem teljes erővel vívta a harcot, amely ekkor leginkább szórványos lövöldözésből állt, jellegzetes kisháborús műveletként. 27 MAYERHOFFER, 1904.121. 2. jegyz. “ ÖStA KA AFA Italien. 1809-6-60. 2<) Uo. 1809-6-58. 30 Grouchy, 1873.31. 205
