„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Nagy-L. István: Inszurgensek a harcmezőn: a karakói ütközet

NAGY-L. ISTVÁN INSZURGENSEK A HARCMEZŐN: A KARAKÓI ÜTKÖZET A Magyar Királyság hadszervezete, az inszurrekció, amelyet a köznyelvben pontatlanul „nemesi felkelés" néven ismerünk, a Rákóczi-szabadságharc és 1848 közötti történelmünk sokat bírált és vitatott kérdése.1 Ez a hadszervezet három részből, a nemesek személyes felkeléséből, a bandériumokból és a portális kato­naságból állt össze. Már a kortársak is bizonytalanok voltak az egyes részek pontos tartalmáról, amelyet a történészi vizsgálat sem tudott meghatározni.2 Éppen az utolsónak bizonyult 1809. évi általános felkelés (generális insurrectio) után kellett volna fényt deríteni az egyes részek tartalmára,3 amely azonban akkor sem sikerült. Egyetlen biztos pont, amely a kortársak és az utókor vizsgá­latát és olykor igen kemény bírálatát kapta, a nemesek személyes felkelése, a personalis insurrectio volt. A magyar hadügy rendezésére a Rákóczi-szabadságharcot követően kerül­hetett sor. Ez a munka azonban félbeszakadt, egyetlen eredménye, az 1715:VIII. te. csupán az első, általános, és rendkívül széleskörű értelmezést lehetővé tévő szabályozás, amely a kérdésben szemben álló nemesség és udvar számára is kielégítő lehetett, mivel mindkét fél saját szája íze szerint értékelhette a jogsza­bályt. A nemesség szempontjából alapvetően fontos személyes felkelés kimon­dása mellett az udvar lehetőséget kapott a hadügy bizonyos részeiről bizonyos tényezők együttállása esetén az országgyűlés nélküli, csupán concursussal egyeztetett döntésre. Témánk szempontjából azonban a személyes felkelési köte­lezettség kimondása a fontos. A nemesség adómentességét ugyanis a honvé­delmi kötelezettségből eredeztette, amit ez a jogszabály garantált. A nemesség emellett fenntartotta magának a jogot, hogy a 18. század elejére már állandó központi adóvá vált hadiadó (contributio)4 alóli felmentettsége mellett segélyt (subsidium)5 nyújthasson az uralkodónak. Ezzel az udvar a század viharos har­caiban elég gyakran élt. A hadi és pénzügyi rendszer kodifikálatlan, de annál fontosabb tényezője az arisztokrácia és a főpapság felajánlásaiból állt. Ez történhetett önös érdekből (magasabb címek elérése, ellenszolgáltatások), de egyszerű alattvalói alázatból is. Az 1809. évi általános felkelést lehetővé tévő jogszabályok, az 1808:11. és 1808:111. tc-k6 csupán a személyes felkelést hívták életre. Az 1808:1V. te.7 rendel­kezik, hogy a bandérium fogalmának tisztázására egy bizottság alakuljon. 1 Az inszurrekció francia háborúkban játszott szerepéről lásd: Vízi, 2007. 2 POÓR, 2003. 86-87. 2 CIH, 1740-1835. 386-389.1809:IV. te. 4 Poór, 2003. 91. s Uo. 91. ^ CIH, 1740-1835.376-387. 199

Next

/
Oldalképek
Tartalom