„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Ács Tibor: Az ifjú Széchenyi főhadnagy a nemesi insurrectio vezérkarában és a győri csatában (1809. április–november)
Franciák Magyarországon, 1809 ezredesnek, hogy Bécs kapitulált és lehetséges, hogy az ellenség betör Magyar- országra egy hadtesttel. Ezért szükségessé vált az összes löveg Győrbe szállítása, mivel a gyalogság hiányában a védelem a várra száll, és a külsőrésze, a sánctábor csak a hidak lebontásával és a vízzel való elárasztással védhető meg.35 Hasonló tartalmú parancsot kapott Értei vezérkari alezredes is, azzal a kitétellel, hogy a kincstári javak, különösen a lőpor megmentéséért mindent meg kell tennie. 36 Móritz Gomez altábornagy május 17-én utasítja Értei bárót, hogy mivel lövegek és csapatok hiányában Győr külső elsáncolt részét védelmezni nem lehet, ezért minden szükséges intézkedést meg kell tennie a város védelmére. Az alezredes ugyanaznap pedig azt jeleneti a vezérkari főnöknek, hogy az erődítési munkálatok rendben folynak, majd ismerteti az elsáncolt tábor védelmére és a kilenc löveg felhasználására kiadott utasításait. Kiemeli, hogy a sánctábor építésében és a hajóhíd felállításában hat beosztott tisztje példamutató munkát végzett. A név szerinti felsorolásban megemlíti „gróf Széchenyi főhadnagyot" is, mint akinek „kimagasló rátermettsége és hazafisága által vált lehetővé egy ilyen mű igen rövid idő alatti felállítása és ezért különleges figyelmet érdemel".37 Széchenyi főhadnagy ezekben a napokban nagy szorgalommal látta el nagy fizikai megterhelést kívánó nehéz feladatkörét, a sáncépítők felügyeletét és bérük kifizetését. Édesanyjának 1809. május 18-án éjjel 12 órakor írt levelében beszámolt arról, hogy hajnal fél háromkor kel fel és éjjel 12 óra után fekhet le, mert a munka után az egész számadás terhe, több mint 30 000 forint szabályos elkönyvelése reá hárul. Néhány nap múlva elkészül a sánctábor, és epekedve várja az ellenséget, mert biztosan vissza fogják verni. A sánctábor védőinek száma még kevés, de napról-napra növekszik. Az őrhelye már ki van jelölve, és ő azt megvédi az ellenséggel szemben, mert hazája és királya iránti kötelességét mindig híven fogja teljesíteni. Egész nap lovagolnia kell, mivel el kell jutnia minden álláshoz, hogy megtekintse és a parasztokat szorgalmas munkára, ösztökélje. Mindenki, még a sáncmunkát végző parasztok is, a legjobb érzülettel vannak eltelve, az ellenségtől senki sem fél, a sikert biztosra veszik. Nagy szüksége lenne pénzre, hogy lovakat vásárolhasson, mivel ha egyetlen barnája elfárad, akkor sokszor a 7000 ölnyi távolságot saját lábán kell végigfutnia, hogy a sáncokon dolgozó 8000 munkást igazgathassa. Elegendő számú jó ló azért kell neki, mivel mint alezredes mondta, a többi tisztnek erre nincs módja, s így őneki kell a többiekért is helytállni a szolgálatban. Ehhez várja szülei segítségét.38 Ugyanezekről számolt be édesapjának küldött levelében is. Megírta, hogy az apai tanács szerint jó rendben vezeti a pénzek számadását. Parancsnoka, báró Értei vezérkari alezredes teljes bizalommal van iránta és szolgálati feladatkörét így határozta meg: 35 Uo. 1809:5/76. 33 Uo. 1809:5/77. 37 Uo. 1809:5/89., 90. 33 MNL OL SzCsL. I. k. 9. sz. II. cs. 39. sz. 35-36. fok; SZÉCHENYI, 1896. 6-9. 18
