„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Nagy-L. István: „Igyekezzen ártani János Főhercegnek" Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején
dár62 elérte, hogy Andrássy, valamint Ettingshausen csapatai kiürítsék Pápát,63 így a két oszlopban érkező gyalogság és nehézlovasság akadálytalanul vonult be a városba. A hadsereg zöme itt töltötte az éjszakát. Eugène a környék lakosságától, illetve a foglyoktól úgy értesült, hogy János főherceg a biztonságot nyújtó Komárom védelmébe húzódik vissza, tehát biztosra vehette, hogy nem tudja ismét összemérni fegyvereit János főherceggel, mivel az majdnem egy teljes napi előnyt szerzett. Eugène ekkor sajnálhatta igazán az elvesztegetett június 10-ét. Másoktól arról értesült, hogy János át akar kelni a Dunán, hogy Károly főherceggel egyesüljön. Győr bevétele azonban biztosnak tűnt számára. Eugène 12-én este tett jelentést Napóleonnak.64 Napóleon számára ezen levél vételekor, feltehetően 13-án délután lett világos, hogy eddigi hadműveletei eredményeként a vele szemben álló ellenséges fősereg akár még növekedhet is. Azonban továbbra is abban a hiszemben maradt, hogy Komáromnál nincs híd a Dunán, így János főherceg Budán keresztül lesz kénytelen menetelni. Megerősítette Eugène parancsait: foglalja el Győrt, saját serege épségének megőrzésével okozzon akkora kárt az ellenségnek, amekkorát lehet, és maradjon szoros összeköttetésben a fősereggel.65 Eugène június 13-án ismét személyes felderítésre indult, és 20 000 gyalogost és 5000 lovast látott az ellenségnél. Győr alatt ismételten kemény lovasharcok dúltak. Ekkor még nem lehetett biztos benne, hogy valóban csatára kerül-e sor Győr alatt, de lehetőségként ekkor már felmerült.66 A magyar lovasság kemény ellenállása és nagy létszáma minden bizonnyal sejtethette a csatát. A francia hadvezetés számára nyilvánvaló volt, hogy a június 14-i győri csatát nem úgy kényszerítették János főhercegre, hanem azt ő tudatosan vállalta. Nem jelen tanulmány tárgya János döntésének okait és hátterét boncolgatni, mindenesetre a francia hadsereg létszámának rendkívül pontatlan becslése nagyban hozzájárult a döntéshez. Ebből azonban adódik a kérdés: szándékában állt-e Eugéne-nek megtéveszteni Jánost? A válasz egyértelmű nem. Semmi ilyesmiről nem ír leveleiben, és nem is kapott erre utasítást. A körülmények azonban a kezére játszottak. Gyalogsága csak egyetlen alkalommal, a karakói híd elfoglalásánál lépett érintkezésbe az ellenséges csapatokkal. Az ide vezényelt két hadosztály, Séras és Durutte alatt nagyjából megfelelt a Nugent ezredes által becsült 12 ezres nagyságnak.67 Severoli nagyobb távolságra menetelt mögöttük, így azt a magyar felderítők és a hadvezetés nem észlelhették. A másik, némileg erősebb francia oszlopról a császári-királyi hadvezetésnek nem volt tudomása, legalábbis biztosan nem vették számításba. A francia könnyűlovasság ismételten kiváló munkát végzett: támadólag lépett fel, az ellenséges lovasságot Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején 62 Stein, 2006.192. 63 Nagy, 2003.125-132. 64 E18. 65 N18. 66 El 9. 67 A kérdésről 1. még: BODNÁR, 1897. 43., 47. 179
