„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Medgyesy S. Norbert: „Akkor jőhettz és örvendhettz, hogy Insurgeáltál!" A Napóleon elleni magyar nemesi felkelések indulói, énekei kéziratos gyűjteményekben (1790–1825)
kéziratos énekeskönyvébe. A versek írói közül Pálóczi Horváth mellett csupán a Váradolasziban, 1800-ban tevékenykedett Erdődi Lajos, valamint — még meglévő kérdőjelekkel — Kresznerics Ferenc nevét derítette fel vizsgálódásunk. A nagyrészt a Dunántúl és az Alföld vármegyéiből fennmaradt inszurgens dalok tematikája megegyezik: mindegyik költemény inszurgens fegyvernemeket (fokos, buzogány, ostor) sorjázva kemény küzdelemre buzdítja — a szabad királyi városok polgársága mellett — az akkori magyar nemzetet (Natio Hungarica) jelentő nemességet, amelyért dicsőség járhatott. A versek a korabeli történelem- szemléletnek megfelelően az ősi szkíta (szittya) vitézségre apellálnak, és így kérik a felülő nemességtől a Szent Korona-eszme, a nemesi felkelés intézményét előíró Aranybulla (1222, 7. cikkely) és az arra épülő ősi alkotmány (constitutio) megvédését a polgári-liberális társadalmi berendezkedést terjesztő Napóleonnal szemben. Ezt az államelméleti hátteret, ha a közkatonák nem minden esetben, de az inszurrekció vezérkara nyilvánvalóan ismerte. A tanulmányunkban bemutatott indulók az irreguláris harcmodornak megfelelő inszurgens egyéni-vitézi virtust helyezik előtérbe a reguláris francia hadsereg arctalan jellegével szemben. Emellett a korabeli történeti-nemzeti emlékezet főbb motívumai is kiolvashatók e versekből: pl. az 1789. évi belgrádi ostrom és a török hódoltság kapcsán Hunyadi János vagy Zrínyi Miklós örök példaképként jelenik meg az inszurgens katona előtt. Több költeményt az eddigi kutatás a legismertebb, az 1809. évi inszurrekció- hoz kötött. Munkánk során fény derült arra, hogy pl. a Nosza, hív Magyarok..., vagy a Készülj, szép magyar Nemesség... kezdetű dalok már korábbi, 18. század végén papírra vetett énekeskönyvekben (Novák Lajos-melodiarium [1790-1791], Ráth Károly-énekeskönyv [18. sz. vége] is olvashatóak. A kéziratos gyűjtemények mellett a népzenei hagyományban is méltán népszerűvé vált Mars, siess hazádba vissza kis seregem... kezdetű induló sem kizárólag köthető az 1809. évi küzdelmekhez, hiszen teljes, hét strófára osztott verzióban hozza a 18. század végi Ráth Károly-énekeskönyv, továbbá aláhúzott szerepnevekkel („Bonaparte", „Magyarok") ellátva az 1777-1801 között összemásolt Kovács Ferenc-énekeskönyv is tartalmazza. Az inszurgens dalok mind a klasszikus irodalom, mind a népköltészet részét képezik, összességében a közköltészethez sorolhatók.111 A kéziratos hagyományból nyomtatásban itt jelennek meg elsőként ezek a költemények. A nemesi felkelő nemcsak intézményi katonát jelentett, hanem egy életformát, sajátos stílust is. Az inszurgens versek a felült nemesség éneklő-táncoló életmódjának megfelelően vidám és bizakodó alkotások. Az inszurgens egy nemzeti mítoszt, a Kisfaludy Sándor több műfajú írásaiban kifejtett történeti tudatot éltetett, aminek alapján elhitte, hogy valahol a Rába mentén ő fogja megverni a nagy Bonaparte Napóleont. Kodály Zoltán örökérvényű daljátéka, a Háry János (1926) ennek tipikus példázata.112 Ezért az életformáért és a harcban Medgyesy S. Norbert: A Napóleon elleni Magyar nemesi felkelések indulói, énekei kéziratos gyűjteményekben 111 A korabeli közköltészetről bővebben lásd: CSÖRSZ Rumen, 2009. 1,2 Szövegét több kottapéldával kiadta: Háry János. 157
