Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Fuggerzeitungen
ben, Pálffy úr részére az előrenyomulást és az első támadást jóváhagytam. Eközben az egyik török sereg nekünk jobb kézre [lévő része] valamennyivel előrébb merészkedhetett, mint a másik, azzal a szándékkal, hogy a mieinket hátulról megtámadja. E sereg ellen Huszár Pétert parancsoltam, hogy a pápai huszárokkal, a sárga és vörös kabátos [lovas lövésszekkel], valamint további kétszáz német gyalogos lövésszel együtt az ellenséggel megütközzön. Aki ennek csakhamar eleget is tett. Seregeimmel lépésről lépésre előrenyomultam, miközben az ellenség ugyancsak már [csatarendbe] állította [erőit]. Magamat az ellenséghez igazítottam, és így seregeinket hasonló módon, széles rendben43 állítottam fel. Erre Isten nevében az ellenség ellen, ahogyan ő ellenünk, lépésről lépésre előrenyomultam. Mielőtt olyan közel jutottunk volna egymáshoz, hogy a török minket ágyúival — amelyből harminckét keréken [mozgót]44 bírt - bizonyosan elérhetett volna, lövegeit hamarabb elsüttette ránk, ami pedig Isten dicsőségére kis kárt tett közöttünk. Német gyalogságunk és tüzérségünk a hanyagságuk miatt a lovasokat nem követhette volna, de Gall úr, miként egy tisztességes vitézhez illik, mellettünk maradt, így embereivel megérkezett. Egyesültünk tehát, [és] a Mindenható nevében egyszerre — további késlekedés nélkül - megtámadtuk az ellenséget, amely csakhamar megfordult és menekülésbe kezdett. Ebben a menekülésben nem csupán a lovasokat, hanem a gyalogos janicsárokat is - akik rendkívüli [módon] védekeztek, miközben sok lovunkat és emberünket komolyan megsebesítettek —, valamint a pasát45 a Mindenható Isten különös segítségével és támogatásával teljesen megverték. Ezt másképpen nem is mondhatom, minthogy a magyarok és különösen a németek derekasan és lovagként, amint a tisztességes vitézekhez illik, viselkedtek. Miként a török foglyok vallották, a törökök húszezer fővel rendelkeztek, akik között négyvagy ötezer gyalogos volt, és többségük janicsár, amely gyalogos hadból bizony csak kevés menekült el, a többség halva maradt. Később Nádasdi úr és mások, akik a harcmezőn voltak (saját veszteségünkről nem áll rendelkezésre semmi) úgy vélték, bizonyosan nyolcezren haltak meg. Maga a pasa is ott maradt [halva], tizenkét béggel együtt. Ezzel szemben, mivel a vármegyei gyalogság többsége már elment, és a hadinép jó része Fehérvár kirablása után szétoszlott, egy része máris kvártélyba elvonult, így nálunk a támadásnál - fensége higgyen nekem legkegyesebben —, hét- vagy nyolcezer embernél nem volt több. Arról azonban császári felségének semmit sem írhatok, hogy valójában a pasa és [egyébként] hány bég maradt [ott], de ahogyan magam láttam, [csak] egy kis sereg menekült el, amit nem vágtak le vagy lőttek le. A mocsárba és vízjárta helyre futottak, [és] az eddig [említetteken] kívül is — kétség nélkül — sok elpusztult. Keveseket fogtak el. A harcmező majdnem másfél mérföld hosszan elnyúlt. A visszavonulásnál látták, hogy ezt mindenfelé bizony vastagon beterítették [a holttestek], Mennyi azonban a fogoly és a halott? Kik lehetnek ezek? Fenségének most még meg nem írhatom. A budai pasa szablyáját azonban összetörve nekem idehozták. Hasonlóképpen mások is nagyszámú szép, aranyozott szablyát és tőrt szereztek. Ebből könnyű kitalálni, hogy nemcsak egyszerű, hanem tekintélyes személyek is meghaltak. A zászlókat, amelyekből szintén meglehetősen sok van, eddig még nem hordták egybe. Nem kétséges, hogy akik fosztogattak, sok készpénzt és szép zsákmányt szereztek. A vármegyei hadban zsold nélkül szolgálók (Freibeüteij és mások azonban ezeket elhordták. Nem tudom, hogy ezeket újra 43 Széthúzott arcvonalon. 44 Agyúszekéren. 45 Mehmedpasazáde Haszán budai beglerbég. 96
