Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Bécsi levéltári források

szálláshelyeket nem verethettem fel, hanem a lovasokat a német gyalogosok mellett az ágyúk közé rendeltem, és másnap reggelig teljes csatarendben tartottam.

Az éjszaka pedig, mivel Huszár Péter az egyik, Ingoványnak [nevezett] külső városnál állt, amit napfelkelte körül meg akart rohanni, mi a másik külső városnál álltunk, [amit] Besliának neveztek. Ezek majdnem (ahogyan [a várost] körül jártuk) egy jó mérföldre feküdtek egymástól. Azért, hogy a törökök ne mindannyian Huszár Péterrel álljanak szemben, a Beslia [nevű] külső városnál Hermann Georggal közel kétezer, a vármegyékből [kiállított] gyalogossal a másik oldalon is lármát48 csináltattam. Ebben a lármában néhány előkelő magyar és német parancsnokló (Hauptleuth) odalovagolt megnézni. Amikor pedig a mieink egy szalmaboglyát meggyújtottak, [akkor] ezek (Haubter■) - akik mindazonáltal még nem tudtak közel jönni — úgy vélték, Hermann Georg a külső várost már elfoglalta. így hozzám jöttek, és közölték velem bizonyossággal, [hogy] Hermann a külső várost bevette, és további segítséget kívánnak. Mivel ezeket — akik ezt közölték — jól ismertem, [így] nekik hitelt adtam, és még kétezret a vármegyei gyalogságból segítségükre küldtem.

Eszerint már napkelte körül elindultak. A csapatok a koromsötét éjszaka miatt szétszóródtak. A pasa érkezése is aggasztott, így a lovassággal kivonultam [a környező] mezőkre. Amikor éppen ott voltam, ismét hozzám jött egyik magyar a másik után azt állítva, [hogy] csak két ágyút kellene átengednem, és akkor a város biztosan a miénk. Ezt mindazonáltal jól meggondoltam, de kielégítésükre egy zászló gyalogoson kívül [semmit sem] adhattam. Mikor a csatarendekkel készen lettem, és minden dolgot elintéztem, magam lovagoltam oda és egy német gyalogos zászlót [is] magammal vittem. Csaknem odaértem, amikor a vármegyék [hadai] és a németek egy része menekülve elment mellettem és az ágyúkat otthagyta. Én ezeket nem akartam otthagyni, így az egyik zászló gyalogost odarendeltem, hogy lármát csináljanak. Eközben az ágyúkat újra kihozták, és így [a zászlót] ettől a külső várostól engedtem elvonulni. Ugyanott ez a lárma vagy roham már nem lehetett sikeres. Ennél [a támadásnál] húsz gyalogos halva maradt. Csakhamar beláttam, különösen mert a gyalogság többsége elszaladt, hogy nem áll rendelkezésünkre elégséges tüzérség. Ha tovább késlekednénk, semmi mást nem nyernénk, csak további had elvesztését. Nem tartottam tanácsosnak, hogy ezt tovább folytassuk.

Eközben Vajda Kristóf jött, akit Huszár Péter hozzám küldött, és közölte, hogy Huszár Péter a külső várost bevette. Tüzérséget és további hadinépet kívánt. Aztán nappal a várost jól megnéztem, és mint már említettem, nekünk nem sok sikert kínált. Vajda Kristóffal közöltem, hogy kerülővel akarok elvonulni, és Huszár Péternek félúton segítséget akarok vinni. Vajdának kellett Huszárral közölni, hogy intézkedjen arról, hogy jó rendben elvonuljanak és a külső várost felgyújtsák, mert különben fáradtságunk és munkánk hiába lenne.

Ezt a véleményemet kezdetben minden parancsnokló (.Haubtern) helyeselte. Eközben újra jött egy üzenet Huszár Pétertől. Azt közölte, amit Vajda Kristóf jelentett. Erre a legelőkelőbb nemesek jöttek, körbevettek, kiabáltak és Istent kérték, hogy Huszár Péternek ágyúkat küldjék. így a város biztosan ezen a napon a miénk lesz. Velük Zrínyi gróf úrhoz, Pálffy úrhoz és Nádasdihoz lovagoltam, [hogy] véleményüket megtudjuk. Pálffy úr — mivel látta, hogy a nemesek oly erősen ezt kívánják - a segítségnyújtást javasolta, így én továbbmentem és még félúton a két külső város között egy hegynél letáboroztam. Hu48 A szó jelentésére lásd a Glosszáriumot.

38