Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Bécsi levéltári források

szálláshelyeket nem verethettem fel, hanem a lovasokat a német gyalogosok mellett az ágyúk közé rendeltem, és másnap reggelig teljes csatarendben tartottam. Az éjszaka pedig, mivel Huszár Péter az egyik, Ingoványnak [nevezett] külső városnál állt, amit napfelkelte körül meg akart rohanni, mi a másik külső városnál álltunk, [amit] Besli­­ának neveztek. Ezek majdnem (ahogyan [a várost] körül jártuk) egy jó mérföldre feküdtek egymástól. Azért, hogy a törökök ne mindannyian Huszár Péterrel álljanak szemben, a Beslia [nevű] külső városnál Hermann Georggal közel kétezer, a vármegyékből [kiállított] gyalogossal a másik oldalon is lármát48 csináltattam. Ebben a lármában néhány előkelő magyar és német parancsnokló (Hauptleuth) odalovagolt megnézni. Amikor pedig a mieink egy szalmaboglyát meggyújtottak, [akkor] ezek (Haubter■) - akik mindazonáltal még nem tudtak közel jönni — úgy vélték, Hermann Georg a külső várost már elfoglalta. így hozzám jöttek, és közölték velem bizonyossággal, [hogy] Hermann a külső várost bevette, és további segítséget kívánnak. Mivel ezeket — akik ezt közölték — jól ismertem, [így] nekik hitelt ad­tam, és még kétezret a vármegyei gyalogságból segítségükre küldtem. Eszerint már napkelte körül elindultak. A csapatok a koromsötét éjszaka miatt szétszóród­tak. A pasa érkezése is aggasztott, így a lovassággal kivonultam [a környező] mezőkre. Ami­kor éppen ott voltam, ismét hozzám jött egyik magyar a másik után azt állítva, [hogy] csak két ágyút kellene átengednem, és akkor a város biztosan a miénk. Ezt mindazonáltal jól meggondoltam, de kielégítésükre egy zászló gyalogoson kívül [semmit sem] adhattam. Mikor a csatarendekkel készen lettem, és minden dolgot elintéztem, magam lovagoltam oda és egy német gyalogos zászlót [is] magammal vittem. Csaknem odaértem, amikor a vármegyék [hadai] és a németek egy része menekülve elment mellettem és az ágyúkat ott­hagyta. Én ezeket nem akartam otthagyni, így az egyik zászló gyalogost odarendeltem, hogy lármát csináljanak. Eközben az ágyúkat újra kihozták, és így [a zászlót] ettől a külső várostól engedtem elvonulni. Ugyanott ez a lárma vagy roham már nem lehetett sikeres. Ennél [a támadásnál] húsz gyalogos halva maradt. Csakhamar beláttam, különösen mert a gyalogság többsége elszaladt, hogy nem áll rendelkezésünkre elégséges tüzérség. Ha tovább késlekednénk, semmi mást nem nyernénk, csak további had elvesztését. Nem tar­tottam tanácsosnak, hogy ezt tovább folytassuk. Eközben Vajda Kristóf jött, akit Huszár Péter hozzám küldött, és közölte, hogy Huszár Pé­ter a külső várost bevette. Tüzérséget és további hadinépet kívánt. Aztán nappal a várost jól megnéztem, és mint már említettem, nekünk nem sok sikert kínált. Vajda Kristóffal közöl­tem, hogy kerülővel akarok elvonulni, és Huszár Péternek félúton segítséget akarok vinni. Vajdának kellett Huszárral közölni, hogy intézkedjen arról, hogy jó rendben elvonuljanak és a külső várost felgyújtsák, mert különben fáradtságunk és munkánk hiába lenne. Ezt a véleményemet kezdetben minden parancsnokló (.Haubtern) helyeselte. Eközben újra jött egy üzenet Huszár Pétertől. Azt közölte, amit Vajda Kristóf jelentett. Erre a legelő­kelőbb nemesek jöttek, körbevettek, kiabáltak és Istent kérték, hogy Huszár Péternek ágyúkat küldjék. így a város biztosan ezen a napon a miénk lesz. Velük Zrínyi gróf úrhoz, Pálffy úrhoz és Nádasdihoz lovagoltam, [hogy] véleményüket megtudjuk. Pálffy úr — mi­vel látta, hogy a nemesek oly erősen ezt kívánják - a segítségnyújtást javasolta, így én továbbmentem és még félúton a két külső város között egy hegynél letáboroztam. Hu­48 A szó jelentésére lásd a Glosszáriumot. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom