Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Részlet Kjátib Cselebi Fezlikjéből
Nyolczvankilenczven létrát, melyekből egyet-egyet tizenöt-húsz ember alig tud odább vinni, a várba húztak és feldarabolták. Eközben az esztergomi béget, midőn a bástyákon járkált, egy ágyúgolyó vértanúvá tette. Helyébe Musztafa pasa-záde Ahmed bég neveztetett ki. Sábán hó elején37 a király egész hadserege rohamot intézett, de ismét visszaüzettek és a királytól38 szemrehányó levél érkezett. A hatodik napon a király is odajött katonáival és Esztergom átellenében Dsigerdelenben szállott meg. A hadsereg többi része folytatta a vívást. Esztergom körül árkokat ástak, az ágyúkat, zárbuzánokat felállították és lánczokat húztak keresztül, hogy Esztergomba ne lehessen segítséget vinni. Azután cselfogásból kihirdették, hogy rohamot intéznek, s mikor az iszlám nép a rovátkos falakra kiment, az ágyúkat kilőtték és számos hitharczost vértanúvá tettek. Egy nap és egy éjjel tartott az ütközet, s több ezer ellenség elesett, de száznál több nagyon híres hitharczos is vértanúvá lett. A király részéről mintegy harminczezer főnyi ellenséges csapat — melynek egy része német asszonyokból állott, kik messziről férfiaknak látszottak és férfiak módjára harczoltak - ekkor gránátokkal és más módon tüzet élesztett, s a hitharczosok a tűz füstjétől fulladozva az ellenség felé fejüket sem fordíthatták. Ez a körülmény a népet bámulatba, az ellenséget pedig rémületbe ejtette. A főszerdár39 részéről Ramazán 7-én40 katonasággal Apardi bég, 8-án a temesvári pasa, 9-én a boszniai pasa Budára érkeztek és a pesti parton szállottak meg. Esztergomból szakadatlanul hangzott az ágyúdörgés. Ezek a szerdárban nem bízván, azt mondták: „A hatvani ütközet módjára ne történjék”, s megállapodtak. Ramazán 14-én41 a határszéli harczosok azt tervezték, hogy egy éjjel az Esztergom fölött lévő ellenséget megsemmisítik, reggel tájban előőrseik az ellenség katonaságával találkoztak, s egy-két nyelvet fogva elvonultak. Ekkor az ellenség nagyobb része táborát odahagyva utánuk esett, ezalatt pedig az esztergomi harczosok kimentek, és a táborba bemenvén, ezernél többet megöltek. Néhány utálatos csapatot üldözve a Dunába kergettek, többeket élve elfogtak, ágyúikat beszegezték és elrongálták, a puskaporból amennyit csak elhozhattak, elraktak, a többit felrobbantották, s azután a várba mentek. Mikor a szerencsétlen és megalázott ellenség visszatért, haragjában Visegrád faluban lévő lovassága Buda határába ment és Hévfürdőtől42 felfelé a füvet kaszáló embereket elfogták és a lovasokat egész Budáig menve üldözték. Zászlójuk volt, s mikor Budáról katonaság ment ki ellenük, akkor visszatértek táborukba. Budától felfelé mintegy ezer katona hajókra ült s a Dunán Esztergomba bevonult. Egyik éjjel kitörtek és a tábort megtámadván, temérdek sok embert elpusztítottak. A Konstantinápolyból érkezett gályák Esztergom alatt állottak és nem mulasztották el sajkákkal segítséget adni. Az ellenség felfelé, Esztergom közelében, a Duna partján ágyúkat állított fel s ,a mikor a gályák és sajkák odaérkeztek, az értesítést elvágták. Találkozott azonban egy búvár, ki az ágyúk felől való részen a vízbe bukott s a szükséges értesítéseket megvitte és hozta. Mikor a főszerdár Buda közelébe érkezett, az ellenség Hatvan és Esztergom várak alól visszahúzódván, elindult és Komáromnál állapodott meg. 37 1594 májusának közepe. 38 II. Rudolf német-római császár és magyar király. 39 Szinán nagyvezír. 40 1594. május 26. Karácson 1916. 219. 41 1594. június 2. 42 Császárfürdő. Karácson 1916. 219. 159
