Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Nicolaus Reusner: Rerum memorabilium in Pannonia sub Turcarum Imperatoribus
bíztak rá — bátran megtámadja a várost, harcba kezd, de amikor a küzdelem során létrákat kér, későn tudja meg (a mieink nagy fájdalmára és veszedelmére), hogy csak két elhagyott, félig megtört és hiányos, ezáltal hasznavehetetlen létra áll rendelkezésre. Ez az egész pedig vagy Hardegg gróf tudatlanságával, vagy gonoszságával magyarázható, mint akire a tüzérségi és más hadiszerekről való gondoskodás feladata volt mindenekelőtt rábízva. O azonban a kezdetektől határozottan állította, hogy gondoskodott létrákról. Történik emellett - bizonytalan, hogy a törökök vagy talán a mieink keze által - az a szomorú eset, ami több száz vitéznek életébe került. A szalmát és a szénát — amiből nagy mennyiség volt a városon kívül a közelben — felgyújtották, és bár addig az ágyúkat a városból vaktában sütötték el, az ellenség most a széna és a szalma fellángoló kazlainak [fényénél] százszámra találta el a mieinket. Sokan elestek, sebesült is sok [volt]. Amint ezt Huszár észrevette, új német csapatokat irányított oda. így az előbbinél hevesebb volt a támadás, és a kisebb kaput sikeresen elfoglalják. Mindenfelől berontanak tehát a városba; miután mindent elfoglaltak, a megrémült törökök a feleségeikkel és a gyerekeikkel a szomszédos külső városba menekülnek. A bég és az ellenség házaiból hatalmas a zsákmány. Éjféltől kezdve a nap nagy részében folytatódott ez a küzdelem, és ez okból Huszár a másik szomszédos külső város elfoglalását látta jónak. Üzen tehát a hadjárat vezéreinek, kérve, hogy bocsássanak ágyúkat a rendelkezésére. Kötelezi magát és megfogadja, hogy nagyobb veszteség nélkül elfoglalja a másik külvárost is. Fehérvár a kezünkben lesz, ha még legalább kissé igyekeznek. Jelentik, hogy az ágyúkat nem szállították oda, se ágyúgolyókat, se lőport. így ebben sem bizonyult jobbnak Hardegg gróf, miként nem törődött a létrákkal sem. Nehogy azonban az ellenség előtt teljesen gúny tárgyává váljanak a mieink, Huszár odahozatja a kevés mezei falkonettet, azokat a város kapujára szegezteti és erősen löveti azt. A kaput azonban az ellenség, felhasználva a rendelkezésére álló időt, már földdel és jókora gerendákkal alaposan megerősítette. A vállalkozás így kudarcba fullad, és kicsúszik kezükből a biztos alkalom Magyarország második fővárosának elfoglalására. Felkiált Huszár a falakat bátran őrző ellenségnek, az emberek és a javak sértetlenségét kilátásba helyezve, hogy adják meg magukat és a várost. Azt válaszolják, hogy ezt nem kézi puskákkal kell elérni, hanem nagyobb ágyúk szükségesek, ha Fehérvárat megnyerni kívánják. Szulejmán,10 ezeknek a legnagyobb szultánja is nehezen valósított meg egyhónapi ostromot az összes ágyújával. És egyszer csak a másik kapunál, ahol a mieink erre nem számítanak, szorosan egymás mellett, lelkesedésüket és fegyvereiket összeszedve hirtelen igen ádáz kitörésbe kezdtek. A mieink, megzavarodva a támadás váratlanságától és gyorsaságától, az ellenség erős nyomása alatt lassan, rendezetlenül hátrálnak, kimennek a kapun, a falkonetteket az ellenségnek hátrahagyják. Számottevő a mieinknek vesztesége, akik közül sokakat a házakban zsákmányolva, másokat ebéd közben vágtak le. A nap már lement, eljött az éjjel; ekkor viszont az igen nagy türelemmel a lovakon egész éjjel virrasztó, és a nap végére már teljesen kimerült lovasság pihenőt kért. A lovak az éhségtől már csaknem elpusztultak, azonkívül a sebesültek helyzetére is tekintettel kellett lenni. így hát amiatt, hogy a bástyákból az ágyúkkal ne támadhassák meg, a mieink az egész hadsereget Fehérvárhoz közel táborba összevonják a nyílt mezőre, arra a részre, ahol az út Fehérvárról Esztergomba indul. Miközben a mieink éppen a hadjárat helyzetéről tanácskoznak, Nádasdi mindenki másnál jobban méltatlankodik; végül úgy 10 L, avagy Törvényhozó (Kanunt) Szulejmán szultán. 143
