Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)

Tolnáról az népét, hogy megindította, és rövidnapon Budára érkeznék, azt hirdetik vala. Annakokáért az új megvétetett hadnak félelmével az fejedelemmel tanácsot tartanak, s egymással egyetértvén, hogy hátraszálljanak, azt ítélik, hogy az felette kétséges s veszedelmes dologra menvén, sok számtalan ellenségnek hadával, számtalan sok ellenség népénél megengesztelhetetlen cselekedetnek merészségével viaskodni láttatnának.

S elvégeztetik, hogy az tábor az Dunának bal felől való oldalára s partjára, azhol Párkány helyheztetett, mennél hamarébb általvitettetnék, s ott táborba szállván, Párkánynak megvétele felől tanácskozának, ha valami mesterséggel vagy erővel megvétethettetnék, míg az kegyetlen ellenség elközelítsen, s azmely felé menni szándékozék, megtudathatnék és kémleltethetnék, akkor osztán az dologról és időről tanácsot vehetnének.

Ezzel az értelemmel az német kapitányoknak nagyobb része, az saxoniai és brunsvigai, s az regimentek hadnagyi ellenkeznek vala, kik azt vélik vala, hogy semmiképpen az tábor el ne oszolna, hanem ugyanazon táborban, melyben mostan volnának, s Esztergomnak ugyanazon sík földén az ellenséget megvárnák, s vélek az viadalnak szerencséjét megpróbálnák. Az magyarok közül is Pálffy s Nádasdy, kiknek ugyanazon dolog tetszenék, s kik arra ajánlanák magokat, hogy az várast az Szent Tamás-hegyen való erősséggel együtt az ellenség ellen megoltalmaznák, s az ütközetben legelső részt kévánnának, s azt állítanák, hogy minden gonosz példával s gyalázattal teljes dolognak tartatnék, hogyha annyi sok munkás fáradságok s vitézlő szolgatársoknak veszedelme, s annyi sok arany és vérnek kiöntése után, félbenhagyván az dolgot mentek volna el onnét.

De midőn ismét az tanácsban ugyanazon elébbeni tanácsoknak okai megfejtettenek volna, s bátorságos dolognak sem tartatnék, hogy az keresztyénségnek s az egész hadnak megmaradása az hadakozó ellenségre s az kétséges Marsnak verfelyéje62 alá vakmerőképpen bízattatnék, egybehíván az fejedelem azokat, kik az viadalt és a harcot buzgóságosb szívvel javallani inkább láttatnak vala, Ungnad Dávid63 által akaratjok megváltoztatásának s a hadaknak visszafordításoknak okait eleikben adá, s megköszönvén nékiek, hogy az császár méltóságáért s az községnek oltalmazásáért oly erős és hű szolgálatot felvenni nem ellenzenének. S hogy nemcsak az jó és hasznos, hanem szükséges tanácsoknak teljességesen engedni akarjanak, arra inté őköt, ő magától bizonyára nem az, hogy az tábor eloszolna, végeztetett volna, hanem hogy bátorságosb tanáccsal az túlsó partra általszállíttassanak, míg nyilvábban megtudathatik, az ellenség mely útra indulna, s mire szándékoznék, s azoknak is, azkik odarendeltettenek volna, alkolmatosságok meg nem fogyatkoznék, ha az községnek hasznára láttatik lenni, hogy azok, kik az dolgot harccal kévánnák eligazíttatni, megelégednének. Ezek, noha semmiképpen hiábavalók nem valának, ha ki az új s az ellenségnek kétség nélkül való sokkal nagyobb erejét az mieinkkel, kik immár az hadakozásnak sok munkáival s veszedelmivel megkopottak valának, öszvevetni ítélné. Nem is ok nélkül az fejedelemtől hozattatnak vala elő. De mindazonáltal csudamondásra, minemű bajosan s nehezen az ellenség megvárásának s az megütközetnek szándékától szakaszthattanak el, végtére mindazáltal tudománt tevén róla, hogy őnékiek különb, s nem könnyebb okokkal támasztatott értelmek lőtt volna, az fejedelemnek, úgymint ki az felséges nagyméltóságos császárnak személyét viseli vala, engedének.

62 szerencséje.

63 David Ungnad Freiherr von Weißenwolf.

128