Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)

Eltörültetvén ilyenképpen az ellenség hada, Hardegg Nádasdy intéséből az tábort az vá­ros mellett lévő Sóstóhoz szállítá, s maga is, hogy sebes volna, szekéren odavitetteték. S nyilván vagyon, hogy az benn, Fejírváratt lévők az mieink győzedelmével elijedtek s elrémültek lévén, kétség nélkül az várast feladták volna, hogyha csak legkicsinnyé is lö­vőszerszámokkal lőttették volna. Mert immár az keresztyén foglyokat is öldökni, s az kapuknak öszvekerestetett kulcsait, régi hadakban forgott egy sereg agájának, Huszainnak (ki az megadás módjai felől végez­ne) kezében adni kezdették vala, de az kapitányok hitvány tanácskozással élvén, másnap igen jó reggel felrakodván, s Fejírvárat elhagyván, s annak megvételének jó alkolmatos­­ságát elmulatván, házokhoz menni sietének. Melyet eszében vévén az ellenség is kezdett szándékától megszűnék. Az Páiffy hada penig Komáromban, s onnét Érsekújvárra, s az többi Hardegg-gal Győrré, s onnét ki-ki házához és rendelt szállóhelyére visszamenének. Minden lövőszerszámokat, zászlójokat s dobokat az ellenségnek közel 49, s az vezérének eltörött perzsiai kardját, szablyákat, nagy drága nyert prédákat Gall Feó és Praynius Erasmus,24 hasonlók lévén triumfálókhoz, Ernestus hercegnek Bécsben felmutaták. Ki azt az jószerencsés, oly nagy jeles győzedelemnek örvendetes napját, az felséges nagy Jóistennek szokott rendtartás sze­rént hálákat adván, azmennyire lehetett, felette igen megszentelé.” NÓGRÁD OSTROMA25 „Annakokáért Boldogasszony havának26 másodnapján Győrré menvén, az hadaknak kapi­tányit, mind magyarokat, németeket, főképpen Pálffyt Újvárból27 hozzája hívatá, s azokkal az következő hadakozásnak indítása felől, s micsoda helyeken kezdetnék az el, arról tanács­kozni végeze. Valának olyak, azmiképpen az elmúlt komáromi tanácskozásban történt vala, kik azt alítanák, hogy Beszperént [Veszprémet] s Palotát, melyek az törököknek újoslag való hadakozásokkal megvétettek vala, kellene visszavenni, s nem is igen nehéz volna az cseleke­detre, mivelhogy közel s nemigen erősek volnának, sem nem sok ellenségtől őriztetnének. Az császár hadának hírére s böcsületire nézne, ha azok idején az ellenség kezéből kivétet­nének, s Pápa s Győr nyugodalmára is lenne, mely helyek azoktól, kik ott őrt állanának, szüntelen háborgattatnának. Ebben az értelemben [Ferdinand Graf zu] Hardegg Kinsberg Kristóffal,28 s egyebekkel némelyekkel fő vala, ki azokat az várakat az ő tisztviselése alól elvétetteknek lenni jó szívvel nem szenvedheti vala, s arraképest, hogy az ellenség azokból kiűzettetnék, s vakmerő bátorságokért hamar meglakolnának, kévánja vala. Viszontag PálfFynak semmiképpen méltónak lenni nem láttatik vala, hogy az oly nevezetes fejedelem hadastól, melynek gondját újontag vötte volna fel magára, azoknak vívásában fog­lalatoskodnék, melyek ha szintén visszavétetnének is, nem nagy haszonra lenne, ha Fejírvár, szomszédságban lévén, meg nem próbáltatnék, melynek is megint vívása más alkolmatos­­ságot, más erőt s népet kévánna. Annakokáért híresebb hírnévnek s dicséretnek ékessége 24 Erasm Praun. 25 Istvánffy 2009. 146—151. 26 1594 januárja. 27 Érsekújvár. 28 Ulrich von Königsberg. 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom