Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)
győri két katonák egy fején s mellyén, midőn magát erősen oltalmazná, sok sebben esett törököt hozának, ki, mivelhogy csak horvátul tudna, gróf Zrínyinek a több tanácsokat Istvánffyn kívöl félreküldvén, kérdezésére megmondd, hogy az budai basa hadastól az fejírváriaknak segítségére menne, s nem messze volna, s a mondása után kevésvártatva meghala. Lön penig bizonyára csuda történetből s Istennek nyilvánvaló jótéteményéből, hogy egyik is közülök vagy feledségbe, vagy hogy az bizontalan jelentőnek nem hinnének, azt a hírt senkinek meg nem jelentené. Estvére az kapitányok, nem tudván az ellenség menetelét, az strázsát változtatni hagyák, s újabb katonákat háromfelé kibocsátának: Pálffy Horváth Györgyöt, Bertalom fiát, Hardegg Hermannt s Nádasdy Bicsérdy Benedeket, és hogy mindenfelé nagy szorgalmatosán vigyáznának, és ha valamit eszekbe vehetnének, azmit őnékiek tudnia kellene, nagy hamarsággal arról bizonyossá tennék őköt. Azonban második nap megvirradván, az had rakodni kezde, s lassan járva elhagyván Fejírvárat, az Sár vizéhez, melynek az Balaton tóból való eredetiről másutt szóllottunk, az helyen, mely az régente ott építtetett kápolnától Szent Borbála cseréjének hívatik, az itatásra való alkolmatosságért megszálla s ott is hála. Harmadik napján Mindszent havának Prainius Erasmus,17 komáromi kapitány s tábormester az ő népével visszamenni kezde, s majd mind az egész gyalogság s az tábori eszközöknek nagy hosszú renddel lévő száma utánaméne, az seregek rendeletlenül s habahurgyaképpen, azmelyre akarták, úgy menvén. Úgyhogy az táborhelyen csak igen kis gyalogsereg és nyolc- vagy kilencezer lovasok alig hagyatnának, azok is nemsokára az elöl ment válogatott seregek után akarván menni. Elmenvén azok, és kicsiny záporeső lévén, mely mindazáltal az harc elejin megálla, az strázsát állóktól megizentetik, hogy ők éjjeli szorgalmatos vigyázásokban az budai úton gyakor tüzeket láttak volna, s az ellenség agárit is, melyek lefüggő fülekkel s bojtos farokkal az mieinktől, melyeknek igyenesek és simák, kiesmértetnek, az ő strázsaállásokra futottak volna, s immár virradatkor az hadat megindulni láttatnék. Ezek elsőbben Nádasdyhoz megvitettetvén, s tőle mindjárt Pálffynak s Hardeggnek s az többinek megizentetvén, őköt nem kevéssé felháboríták, mint kik nem tudván az ellenség jövetelét, erejeknek nagy részét elölküldötték volna, mindazáltal igen nagy merészen és sietséggel, mivel az ellenség jelenléte s kiváltképpen az kénszerítő szükség minden késedelmet kirekesztene, az ő népeket rendelni és viadalhoz készíteni kezdék. Viszontag ellenben Haszon, immár az övéit hosszú rendben s hold formájú seregben állatta vala, úgyhogy 44 mezőre, harcra való lövőszerszámokat az seregek előtt ugyanazon egy sorban állatná, s jobb kéz felől kétezer udvari jancsárokat (kiket Szinántól Budán hagyatottnak lenni mondánk) és másfélezer régi forgott vitézek[et]; balkéz felől penig az fejírvári aszapok [azabok] és egyebek, különb-különb végekből kivitetett gyalogok, háromezernél nem kevesebben, maga középben az lovassággal, mely 12 ezeriglen számláltatik vala, állanának; mindazáltal azonban az mieinkre az lövőszerszámokkal lőni meg nem szűnének, noha nemigen tettetes kárral. Bizony dolog, hogy az ellenség semmi késedelmet nem tévén, az mieinkre véletlenül s készületlenül, mindjárt az első rohanásban rá nem ment, és seregrendelésre való időközt engedett légyen, melyet könnyen eltilthattanak volna, azt az győzedelmet, mely kétség 17 Erasm Praun. 114
