Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)

Istvánffy Miklós magyarok dolgairól írt históriája (részlet)

engednének. És mikoron Herman Györgytől9 s Barbély Jánostól,10 kik igen fő kalauzok valának, megértették volna, még az hátra volna, s hogy másnap, jó reggel az tábort azon az úton vinnék, Hardeggnek felette nagy kedve szerént esék.

Másodnap az tábor megindítása után, noha nagy köd támadott volna, úgyhogy az hadak és seregek egymást nem láthatnák, s az lovasok is az kezekben tartott kopjak hegyit sem látnák, mindazáltal igyenesen Fejírvár felé ménének, s fél mélyföldnyire hagyván az lövőszerszámokat és tábori eszközököt, kiterjedett sereggel napenyészet alatt odaérének. Az törökök semmit affélét nem vélvén, hivalkodnak s nyugosznak vala, holott egynéhány lovasok kimenvén az várasból, az ködtől nem látván, az mieinkre találának, és kettejek vagy hármok levágattatván, az többi nyargalvást visszafuttatván, fegyverre kiáltanak, s az mieinket jelen lenni hírré tevék.

Izsák bég az véletlen dolgon megijedvén, az hostáti11 palánkból, melyet Ingoványnak hínak, melyben lakik vala, lovaival és szolgáival s marhájával, melyeket oly zenebonában elvihete az belső várasban, mely kőfallal kerített, beszalada; az több törökök, mivel az az hely csak hitván palánkkal lévén bekerítve, meg nem tartathatnék, feleségeket s gyermekeket magokkal beragadván és sok házieszközököt elhagyván, azont cselekedék.

De az mieink, kik még az lövőszerszámokat oda nem vonyathatták vala, aholott azok állottának vala, éjjel visszamenvén s tanácsot tartván, Huszár Pétert négyezer jó válogatott gyalogokkal, mikor besetétedék, elküldik, hogy az hostátokra véletlen ütve bémenjenek, és ha az szerencse jól szolgálni fog, hogy megölettetvén az oltalmazói, azokat elfoglalhatják, az várasba is lajtorjákon feltámasztva bérohanjonak, s maga is, mind az egész had erejével jelen lennének, arra ígérék magokat.

Az annakokáért setét éjtszaka az tudott általutakon az palánkhoz közel érkezék, és az gyalogoknak gyorsát rész szerént néminemű kis kapukra, melyek szükséges dolgoknak bevitelére szántszándékkal megnyittattak vala, rész szerént az nagy kapuknak fejszékkel való levágására rohanni hagyá; s az dolog sietséggel véghezvitetvén, s az vitézlő nép az elvagdalt ajtókon berohanván, az törökök szörnyen kiáltának, s magokat az oltalmazásra sűrőn készítők, jóllehet nagyobb részek az estvéli zenebonába elijedvén, az várasba bement volna. Viadal kezdődvén, s az mi puskásink az ellenségre sűrő golyóbisokat szórván, úgyhogy az csattogás és dörgés s az harcoknak nagy kiáltása az táborba kihallatnék; az törökök, jóllehet alig sokáig oltalmazták légyen mind magokat, s mind az palánkot, mindazonáltal sokan elveszvén bennek, elhagyván az külső várast, az belső városban szorulának. Akkoron osztán az mieink megvévén az palánkot, s a prédálásnak esvén, az házakra ütőnek, s találtaték is bennek különbféle sok hadiszerszám bősége, s az nagy sietséggel mind elragadoztaték. Huszár annakutána semmit nem várakozván, az palánkhoz közelebb lévő vár kapujának menvén, sokáig ostromiá. De hiábavaló szándékkal, mivel az kőfallal kerített volna, s öreg álgyúgolyóbisokkal is az ellenségtől keményképpen oltalmaztatnék. Mindazáltal elkülde az táborba Hardegghoz, kik megmondanák, hogy az Ingovány hatalmokban volna, s ha az had utánok menne, s az álgyúkat nekivonyatná, nem kételkednének benne, hogy az ellenség megrettentetvén, az váras megvétetnék.

Hajnal előtt azért megindulván az tábor, az váras keményebben kezdeték víttatni, az né-9 Hermann Georg.

10 Borbély János.

11 Itt külső város értelemben használja a szót Istvánffy Miklós. A szó jelentésére lásd a Glosszáriumot.

112